Ugyanúgy indult ez a nap is, mint a többi.

Antal riadtan, izzadtan ébredt.
Már évek óta kísértette ez a rémálom.
De ma leszámol vele.
Hiszen eljött a napja, hogy elengedje ezt a rémálmot .
Bízott benne, hogy sikerül.

Ez a bizalom erőt adott neki.
Eddig ugyan  nem tehetett, nem tett semmit, de mindig tudta,  érezte, hogy ezzel még tartozik Neki.
Mert Ez Az Ő Álma volt.
Az Ő kérése volt ez az élettől, mindig vágyott rá de nem kaphatta meg.
DE Csak Eddig.

MA izgatottan kelt fel.s talán soha nem félt még ennyire, de annyira reményteli érzés harcolt  félelme ellen, hogy végül sikerült legyőznie.

Felkelt tehát, és elkezdett készülődni...

Emlékezett még rá, hogy az elején hatalmas optimizmussal indultak, s mégis  mennyire nehéz volt.
Könnybe lábadt szeme mikor visszaemlékszik ezekre az időkre, hogy Ibolya felsége mennyire hitt benne,
de valahogy mindig félre mentek a dolgok.

Az adósságok s a vele járó gondok minden erejüket felemésztő magasságokban az eget verték,  amikor meg végre kimásztak belőlük, jöttek az újak.
De hittek, küzdöttek.
A gondok akkor kezdtek aggasztóvá válni, amikor már 7 éve küszködtek, és az égvilágon semmi sem változott.

Mert minél jobban ment a bolt, annál nagyobbak lettek a terhek.

Néha felsejlett bennük, hogy valamikor  az elején milyen álmaik voltak.
Szabadság.
Anyagi függetlenség.
Siker.


De idővel  az álmok már rég elkoptak, és átvette a helyüket az aggódás, és a menekülés a gondok elől.

Egyikük sem emlékezett már a régi álmokra,  a célokra , ha fel is idézték őket, akkor is csak fátyolos szemekkel néztek maguk elé.

Egy idő után már álmodni se tudtak.

Mindig is szeretett volna drága, nagy autót, és igazi luxust teremteni.
- ez volt a nagy cél, és ennek mindent alá vetett.

A felesége álma pedig egy nagy utazás a világ egyetlen olyan helyére, amit lenyűgözően szépnek talált: a Karibi -szigetek egyikére.
Motivációként eleinte egy nagy poszter volt a nappaliban  a falon, egy  idő után már csak egy kis egy kép az asztalon, végül már álmodni se mert róla.

Antal mély sóhaj kíséretében lépett ki az ajtón, és elindult...

Eljött hát az idő, hogy megtegye.

Bement az utazási irodába, és kifizette az utat.
A jegy ott lapult a zsebében.

Beült a kocsiba, és csak ment....

Út közben még megállt egy virágüzlet előtt, és vett egy nagy csokorral a legszebb fehér liliomból, ez Ibolya kedvenc virága.

Az úton azon törte a fejét, hogy mit fog mondani.
Mit csinál majd? De feladta. Semmi épkézláb dolog nem jutott az eszébe.

De most már nem hátrál meg. Nem hátrálhat meg. Most már végigcsinálja.

Megállt. Megérkezett. A Nagy Kapu szélesre tárva fogadta.

Lassan lépdelt a kavicsos úton. A kis kavicskák ropogtak a talpa alatt.
Az ég beborult, de a késő  őszi idő ellenére, egészen kellemes hőmérséklet volt.

Nézte a szomorú tájat.
Már három éve nem járt itt.
Egyszerűen nem tudott eljönni.
A környező fák ágain lassú harmatcseppek indultak megszokott útjukra.

Megállt. Ott állt előtte. A torkát összeszorította a mérhetetlen fájdalom.
Lassan előhúzta a zsebéből a jegyet.
A másik kezében görcsösen szorította a virágokat.

Egyszercsak , mintha varázsütés érte volna, megnyugodott.
Már nem félt...
Tudta, ez így lesz jó....
Helyesen cselekszik.
El kell engednie....

Lassan lehajolt, és etette a sírra a jegyet, ami a Karibi-szigetekre szólt.
Mellé tette a csokrot. Felegyenesedett, és halkan suttogta:

„Jó utat drágám! Remélem boldog vagy odaát.”

Még elmorzsolt egy könnycseppet, lassan megfordult, és elindult kifelé..... a temetőből...
Már nem fojtogatta a kín...

Kedves Barátom, e szép ünnepen, és
Soha de soha  ne feledd, mi Igazán fontos az életben!
 

Soha ne engedd, hogy az élet sürgős dolgai elragadjanak azoktól az emberektől, élményektől, pillanatoktól, amik s  akik igazán fontosak a számodra! A CSALÁD!

Semmi és senki sem lehet fontosabb a szeretteidnél!
Addig mutasd meg nekik, tudasd velük, szüleiddel, nagyiékkal  hogy mi érzel irántuk, amíg lehet, amíg ott vannak melletted.
Használj ki minden pillanatot, hogy a tudtukra add, ők számítanak, minden más másodlagos,

 hidd el, boldogabb leszel, mint bármilyen üzleti sikertől.

Itt van a szeretet ünnepe! Ünnepeld meg emberhez méltóan.
Ne engedd, hogy bármi vagy bárki kihozzon a sodrodból.
Legyél türelmes szeretteiddel, és légy türelmes az esetleges soroknál a boltokban az úton..

Karácsonykor Szerencsésnek érzem magam, hogy van kivel beszélgetnem van aki gondol rám s gondoskodok róla meleg házikóban.
De sokan nem ennyire szépen ébrednek az ünnepek alatt, 1- 2 órára meglátogatom  kis sütivel azokat a közelembe élő időseket, akik egyedül, magányosan ünnepelnek.
Pár kedves emberi szó csodákra képes.

Ha te is  így teszel, egy közeli időst vagy útközben a rokonokhoz menve egy utcán élőt pár jó szóval és pár finom falattal karácsonyi hangulatba hozol , tárd ki a szíved, és adj a szíved melegéből másoknak. :)

A legtöbbünknek nagy szüksége van rá,  ebben az ideges , rohanó  rideg világban!

Boldog és meghitt karácsonyt kívánok Neked, és minden szerettednek.

egy kis vidámság :) :

szebelet.reblog.hu/boldog-karacsonyt

Boldog karácsonyt! :)

Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.
Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembaj...habüdös, szálljbe, szál...ljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.
Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést. Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.
Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.
Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.
Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged!!

"A karácsony hazugság, ami egy fényekkel teleaggatott halott fa köré gyűjti a családokat, üres beszélgetésekből szőtt, több kiló vajas krém alá temetett hazugság, olyan hazugság, amelyben senki sem hisz."

(Delphine de Vigan)

Az ünnepinket feláldoztuk a hülyeség oltárán, a karácsony az egyetlen, amiben maradt még valami lelki és érzelmi töltet.

A karácsonnyal semmi baj nincs.

Velünk van.

A legnagyobb baj az a hatalmas elvárás, amit támasztunk vele szemben.

 50 + os nők fröcsögtek egy élelmiszergyártó cég Facebook-oldalán, hogy azután hangos rinyálásba kezdjenek:  a karácsonyból kiveszett minden, ami emberi és lélek, csak a felelőtlen és esztelen költekezés, az édességek zabálása maradt belőle, a pénz hajhászása és az üres csillogás.

A baj ott van , hogy ez már el sem szomorít.

A fröcsögésen kívül nem ütközöm meg a bölcsis ballagásokon, azon sem, hogy a nemzeti és vallási ünnepek mindegyike akciós hosszú hétvégévé avanzsált bármelyik wellnesshotelben. Nem forgatom a szemem a Valentin-napra.

„Már csak az a fontos egy-egy piros betűsben, hogy hétköznapra esik-e, és ha igen, akkor négynapos lesz-e a hétvége, vagy három.
Az ünnep már csak annyit jelent, végre nem kell dolgozni menni.
Minél tovább nem, annál nagyobb az ünnep és az öröm.”

A karácsonnyal semmi baj nincs. Velünk van!!!!!!!!!

A karácsonyt nem adom! Leszek a védelmezője , mert az összes ünnepünket feláldoztuk a hülyeség oltárán, a karácsony az egyetlen, amiben maradt még valami lelki és érzelmi töltet.

Valami, amire ráeszmélhetünk, és visszafordulhatunk, de inkább befelé.

Mert a karácsonnyal semmi baj nincs. Velünk van. A legnagyobb baj az a hatalmas elvárás, amit támasztunk vele szemben, de legyünk túl mi is a fröcsögésen.

Ha jól szituált ötveneseknek és ezüsthajú hatvanasoknak lehet, akkor nekem is.

„Az egyáltalán nem a karácsonynak felróható, hogy októberben már tele van Mikulással és karácsonyfával az összes üzlet.”

Ha valakinek ez húzza le a a karácsonyi hangulatát, javasolom a netes rendelést, bár egyes weboldalak is raknak egy kis csilivilit az oldalra az ünnepek közeledtével, szóval ez sem valami jó. :)

Én kifejezetten örülök annak, hogy nem az utolsó fizetésből kell mindent megvennem, a racionális költekezés jegyében örülök , hogy a karácsony a kereskedelemben legalább két hónapig tart.

„Arról megint csak nem a karácsony tehet, hogy milyen hülyék az emberek, mindenki aranyvasárnap és december 23-án tolong a plázában, és ölre mennek az utolsó bejglikért, utolsó doboz szaloncukorért. Arról sem a karácsony tehet, hogy ezt az ünnepet

A Nagy Zabálás Napjaiként kell  előadni, hányszor hallom, jaj, már megint enni kell.

Nem, nem kell,  döntés kérdése, csak a divatos szlogent, hogy minden fejben dől el, erre valahogy elfelejtjük alkalmazni.”

Nem a karácsony a hibás , hogyaz emberek ilyenkor magukat is jutalmazzák.

Sokszor pusztán azért , mert az éves prémiumot, pluszpénzt, tizenharmadik havi fizut ilyenkor kapják meg – így megengednek maguknak többet és olyan dolgokat is, amit hétköznap  luxusnak gondolnak.

Szóval  kár dohogni és az elanyagiasult ünnepek okán siránkozni, esztelen és felelőtlen költekezéssel vádolni a bevásárlókosárban plazmatévét, lávalámpát tologató, keményen dolgozó kisembereket.

„Kapni jó dolog, kirúgni a hámból jó dolog, egy kicsit úgy tenni, mintha nem számítana a pénz, jó dolog, a pénzszórás miatti álszenteskedés inkább irigység, mint valódi felháborodás.

A más zsebében turkálni meg magyar néphagyomány.”

A karácsony mindig is a bőség ideje volt, csak dédanyáink idejében, falun nem a legújabb telefon, az új autó, a csodatévé és a még drágább fényképezőgép jelentette a bőséget, hanem a mézes alma,
a dió, a mazsola.

A karácsonyt mi magunk tettük azzá, ami.
Mi vagyunk azok, akik nem figyelünk egymásra, nem a karácsony nem figyel ránk.

Mi vagyunk azok, akik összevonjuk a születés- és névnapokat, az évfordulókat, és egyszerre, karácsonykor akarunk pótolni . Egész éves figyelmet, odafigyelést, törődést, év közben elszalasztott időt.

Aztán most, hogy megcsináltuk ilyen kínaira, csillámporosra és kissé gagyira, most hirtelen nagy elvárásaink támadtak vele szemben.

„Ne kellemes legyen. Legyen áldott. Szeretettel teljes.
Csendes. Legyen békés, nyugodt.
Lehetőleg történjen minimum egy csoda. Legyen fehér.
December 24-én egész este hatalmas pelyhekben hulljon a hó.
A szerelmesek találjanak egymásra, a rég látott rokonok,
barátok jöjjenek össze a világ minden tájáról.
Legyen tánc és árcsökkentés.”

A gyerekek viselkedjenek úgy, mint kicsike kis földre szállt angyalok, senki ne legyen taknyos, ne menjen senkinek a hasa, mindenki legyen jókedvű, kipihent, elégedett, mindenki egyen meg mindent, három napig szeressen mindenki mindenkit, és legyen az egész világ egy békés, boldog hely.

De legalábbis itt, nálunk.

s mután jól  kifröcsögtük magunkat a Facebookon, három felkiáltójelet tettünk az után a mondat után, hogy már a Karácsony sem a régi, kiveszett belőle a szeretet, tülekedtünk az üzletekben, lelki ismeretünk megnyugtatására adunk egy kiló lisztet a szeretetszolgálatnak, akik a szegényeknek gyűjtenek, majd 27 én kuka számra visszük ki az el nem fogyasztott bejglit, és egyéb ételt a szemétbe (inkább vidd el a ládákhoz ), megszóltunk mindenkit, akit lehet, kit azért, mennyit költ, kit azért, mire, kit azért, hogy miből van neki mindez, kiröhögtük a szomszédot, hogy milyen giccset akasztott ki a házra, advent utolsó hetében vezényszóra ünnepi révületbe esünk, posztolunk legalább két karácsonyi idézetes képet a falunkra, és elviszünk nagy szatyor kinyúlt pulcsit valamelyik karitatív szervezethez.

Aztán elégedetten hátradőlünk, és várjuk az áldott karácsonyt.

De így eleve sírás lesz a vége, mert a karácsony se nem jó, se nem rossz, se nem boldog, se nem áldott, nem tud semmilyen lenni. Mi tudunk rá készülni, ki-ki vérmérséklete szerint.

Karácsonykor nem történik csoda

„Azért nem, mert a karácsony, ugyanúgy, ahogy az életünk, hétköznapi pillanatok sorozatából áll. Semmiségekből. A karácsony nem tökéletes, mert mi magunk sem vagyunk azok, mert semmi sem az, és ez így van jól.”

Ez a három nap nem arra szolgál, hogy bepótoljon bármit, amit elmulasztottunk, amit megtehettünk volna, de nem tettünk meg.
A karácsony nem kárpótol semmiért. A karácsony egy ünnep.
Mi tesszük olyanná, amilyen.

Valamiért mégis ehhez ragaszkodunk a legjobban, ezt az egyet nem úgy kezeljük, hogy lapozgatjuk a katalógusokat, hova lehet elutazni, hova lehet eltűnni pár napra a taposómalomból, ezt az egyet várjuk évről évre.

Akkor viszont nincs más hátra, és ha annyira vágyunk rá, csináljuk meg a csodát!
Kezdjük azzal, hogy lazítsunk bele, és döntsük el, hogy ez a karácsony most legyen olyan, ahogy sikerül,.

így legyél laza katt ide>>

az nlcafe cikke alapján