"Nem mindig kell úgy csinálnunk a dolgokat, ahogy a szomszédtól látjuk
vagy ahogy mások mondják nekünk.
Az is nagyszerű eredményekhez vezethet,
ha a saját utunkat követjük."

(Kimi Raikkönen)

Te is azok közé tartozol, akik szeretnének végre többet elérni, mint az egész napos robot és hajtás?

Szuper! Te is egy egészséges vágyakkal élő ember vagy.

Sok szabadidő, sok pénz, jó egészség - nem feltétlenül ebben a sorrendben...

A kick-box világbajnok lány is többet akart.
Úgy fest, 20 év börtönt is kaphat érte cserébe.

Bár szerintem, nem Csábi Bettina volt az "ügyeskedő" az ügyben...és valószínűleg nem is tudott férje csínytevéseiről, csak a nagy vagyont élvezte, mégis úgy vélem, csak meg kellett volna kérdeznie:

"Drágám, na és miből vettük a szép házat, autót, ruhákat, ékszereket...?"

Ugyanis, a vádirat szerint a "kedves férj" cége több ezer tonna gabonát hozott be Romániából, amit papíron Szlovákiában adtak el, valójában azonban Magyarországon, anélkül, hogy befizették volna utána az áfát.

Az adócsalás - úgy tűnik - igazi "divat tevékenység" lett. Több jól menő vállalkozó ismerősöm is éppen a vádlottak padján csücsül "kreatív könyvelés" miatt.

Nem könnyű, mert a nyereséged kb. feléért tartja a markát a "legnagyobb uzsorás", a NAV...

De nem kell adót csalni.... adj, hogy kapj.. már korábban írtam erről de jó ezt újra. :)
pl Szehed néhány kreatív és segíteni akaró polgára 2015 -ben álmodott egy nagyot..

Egy ötlet és már 3 . láda .. :)
és még mennyi az országban, ahol az éhező élelemre az el nem adott élelmiszer meg gazdára lel

ennyi... a kuka helyett a megmaradt étel a rászorulóknál végzi

multik és kis büfék követendő példa

Rengeteg ételt dobunk ki, pedig rengeteg az éhező. Mi lenne, ha az ételt inkább azoknak adnánk, akik éhesek?
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO szerint Magyarországon évente legalább 1,3 millió tonna élelmiszer megy kukába, miközben honfitársaink éheznek, sajnos a négymillió nyomorult közül egymillió napi rendszerességgel éhezik.

Éttermek, gyorséttermek jócskán kiveszik a részüket ebből a nagy számból, de nézzünk magunkba, sajnos a háztartások is termelnek, több tonna élelmiszert dobunk ki csak azért, mert mondjuk nincs időnk megenni a sok túlóra miatt – a főtt étel a hűtőben rohad meg, gyakorlatilag van, hogy a szemetesnek főzünk.

A közeli lejárati dátum miatt az élelmiszerláncok a polcokról először csökkentett árú termékként próbálják eladni a hivatalosan még fogyasztható árukat, de a lejárati dátum másnapján – ha jó, ha nem – ki kell dobniuk.

A törvény az törvény, viszont az értelmetlen élelmiszer-pazarlásra Franciaország adott elsőként választ, ugyanis Franciaország nagy élelmiszerüzleteinek mostantól

tilos kidobni vagy megsemmisíteni az emberi fogyasztásra alkalmas, megmaradt élelmiszert,

kötelesek azt segélyszervezeteknek vagy állateledel-gyártó cégeknek adományozni, különben akár 75 ezer eurós büntetést kell fizetniük.

A követendő példa Magyarország számára is ez lenne, ha a megtermelt, de a fogyasztó tömeg számára “felesleges” élelmiszer találkozna az éhezőkkel.

Ismert tény azok számára, akik már dolgoztak valaha amerikai gyorsétteremláncnál, hogy a sajtburger, sült krumpli, stb. egy bizonyos idő után (húsz perc kb.) a kukába kerül, azt még az étterem dolgozói se ehetik meg.

Így kerül az ehető élelmiszer a kukába, az az élelmiszer, amiért tíz perce még súlyos pénzeket kértek volna el, de mivel nem fizetett érte senki és nem termelt hasznot a cégnek, mehet a sunyiba. Pedig ugyanannyiba kerülne, vagyis inkább ugyanannyiba nem kerülne odaadni önkénteseknek, akik eljuttatják a rászorulóknak.

Multik figyelem! Szegeden a Subway beleállt.
A műszak végén megmaradt alapanyagokból (szendvics alapanyagok, ugyanis a Subway jellemzően ezeket árulja) a dolgozókkal összeraknak szendvicseket, majd a Szeged Bike Maffia kerékpáros önkéntesei a cseppet sem kellemes mínusz 10 fokokban eltekernek a rászorulókhoz,
és átadják nekik.

Az ételt megtermelték, a maradékot nem kidobták, hanem önkéntes segítőknek adták át, ők 0 (zéró) károsanyag-kibocsátással elbicikliztek oda, ahol szükség volt az élelmiszerre, mindenki boldog, a környezet is, és helyreállt a világ rendje, igaz, hogy csak egy picit.

Szóval kedves multik: a marketingköltségek társadalmi-felelősségvállalásra elkölthető milliói szart se érnek, ha a raktáron több tonna pulóver, szendvics, kávé, tea, stb. rohad el.

Még több ilyet! Éljen, és sok sikert a Szeged Bike Maffiának, a Szegedi Szeretetláda csoportnak és a szegedi Subway-nek!

itt meg nézheted :)
https://www.facebook.com/groups/977362402286160/

Egy pennsylvaniai pizzéria Karácsonyi nyereményjátékot tartott, ahol mintegy 1200 emberből választották ki a résztvevők közűl sorsolás útján azt, aki egy teljes éven át ingyen ehet náluk pizzát – írta a WFMZ.com.

A szerencsés nyertes Josh Katrick lett, aki épp akkor kapta meg az erről szóló e-mailt, mikor épp befejeződött nála egy kemoterápiás kezelés.
A férfi ugyanis rákkal küzd, melyet júliusban diagnosztizáltak nála.

Ahelyett azonban, hogy Josh belevetette volna magát az ingyen pizzába,
az ételt egyből felajánlotta egy helyi élelmiszerbanknak.


“Olyan embereknek akartam adni, akiknek nagyobb szükségük van rá, mint nekem” – idézte Katrickot a csatorna.

Mikor a pizzéria értesült a férfi döntéséről, kedves döntést hozott:
a szerencsés nyertes mellett az élelmiszerbankot is vendégül látják
egy éven keresztül.

Kattints ide, és nézd meg a csatorna riportját!

Hitem szerint a szívességek nem vesznek el: ha valakinek, (családtagnak, szomszédnak, gyermeked tanárjának, egy idegennek az mindegy ) ,
adsz vagy segítesz, az valahogyan visszajön.
Lehet, hogy nem attól, akinek a szívességet adtad, és lehet, hogy ez csak belemagyarázás, de nekem működik.
Elmondom, hogyan csinálom és mit értem el ezzel.

Adok.

Nagyon régóta, nagyon sok embernek, és azt gondolom, hogy nagyban hozzájárult ahhoz, ahova eljutottam. Néha persze megbillenek és elkezdek gondolkodni azon, hogy jó, de mit kapok cserébe, aztán rájövök, hogy nincs baj, , hiszen valójában nem róla szól a történet, hanem rólam: hogy én milyen világban szeretnék élni.

Igyekszem nem arra gondolni, hogy valaki „megérdemli”-e  vagy sem a segítséget, ehelyett arra, hogy miként tudok a leginkább hasznára lenni a másiknak.

Hiszem, hogy ha ajándékot adok másoknak (időt, figyelmet, tanácsot), az előbb-utóbb megtérül.

Kis gyerekként büszkén néztem édesapám és barátait mikor nagy kötéssel kezükön jöttek haza a véradásról.
18 évesen és 5 naposan adtam előszőr vért és azóta 78 alkalommal, így mintegy 240 beteg, sérűlt ember felépüléséhez járultam hozzá. (de ezt nem dicsekvésként mondom :)   ).

A legkomolyabb “ajándék”, amit jórészt ennek a gondolkodásmódnak köszönhetően kaptam, nőtt az önbecsülésem, egoizmius nélkül gondolhatok a megmentett emberekre.

E mellett az a tény se elhanyagolhható, hogy 3- 4 havonta felfrissűl a vérem, ha nátha vagy egyéb miatt néhány hetet csúszik a ceremónia, fejfájás és "túltelítettség" érzése hatalmasodik el rajtam ..igen kb mint egy drogos :) .

Az hogy évente 4- 5 x teles egészségügyi vizsgálatot kapok, meg rászoktam az egészséges életmódra (rengeteg folyadék, változatos étrend stb ) már  csak nekem jó.. meg a tb nek mert nem kell igénybe vennem az egészségügy egyéb szolgálatait . :)

Az alábbi oldalon apra és városra lebontva megtudom találni a legközelebbi véradás helyszínét, és azt is megtudhatom mikre kell ügyelnem .

www.veradas.hu/

Mikor valakit egy jelentősebb üzleti lehetőséghez segítek, már ezekért nem kérek semmit, régen másként volt. 
Ma azt kérem, legyen jó gazdája annak az üzleti lehetőségnek.
Ennek eredményeként nem pár százalékos vagy esetleg 10%-os jutalékot teszek zsebre, hanem több másik cégnek is beajánlanak , hogy velem érdemes lehet beszélni.
Ha bármit is kérek, akkor ez az ügylet lezárul.
Így nyitva maradt és megismerhettük egymást,
a kialakult bizalom pedig további lehetőségeket,
új kapcsolatokat hozott.

És a világon mindenben ez, a BIZALOM  a legfontosabb.

A legnagyobb adomány, ha nyitott vagy és úgy élsz, hogy ezt mások észreveszik rajtad.

Amikor mások azért segítenek, hogy neked jó legyen, annak ellenére, hogy nem biztos, hogy te fogod viszonozni vagy hogy akár tudnád viszonozni a segítségüket. Ezzel a helyzettel én is gyakran találkozom.

• Mit ér ér az, ha találkozol a jövendőbeli üzlettársaddal, esetleg új barátságok kötődnek?
  • Az egyik legérdekesebb megkeresés egy régi ismerősöm ismerősétől jött, akinek idős nehezen mozgó anyukáját  éveken át (és ma is) segítek neki a kertben, az udvarban , havat lapátolni, leveleket összeszedni, bevásárolni , tehát  , az addig számomra idegen ember azzal hívott fel, hallotta, az a ház ahol addig laktam se a tulaj,se az élület nem alkalmas a további nyugodt életre, neki van egy üres háza hatalmas kerttel, mi lene ha kiadná ? :)  Az ismerősöm ajánloatta neki, mert úgy érezte, már annyit kapott az édesanyján  keresztül tőlem, hogy szeretne segíteni.
    És még azt is elmondta, hogy szerinte kik lehetnének  a mi potenciális ügyfeleink és honnan lehet őket megismerni. Ennek eredményként nagyon sok minden helyre került (én is a szép házikóban ) a  és valóban új üzleteket tudtunk felhajtani.

  Ez vajon mennyit ér?

  Ilyen szívességek egész láncolata kellett ahhoz, hogy  eljussak egy Mallorcai nyaralásra (erről ide kattintva olvashatsz :)  is, (amit egy bevásárlás során felfedezett nyereményjátékon szereztem, az adott vásárláshoz az is kellett, hogy az akkori munkahelyemre ne tömgközlekedéssel az utolsó pillanatban "essek be" , egy másik ismerősöm, kinek már azelőtt is sokat és azóta is rengeteget segítek, épp akkor menjen be az akkori munkahelyem melletti bevásárlóközpontba autóval, észre vegyen, be vigyen, legyen időm nézelődni és eszembe jusson a játék és teljesítsem a részvételi feltételeket
  és ez az utazás alapvetően változatta meg a gondolkodásomat, hazzaérve kezdtem teljesen más életet és munkát,  és mind a mai napig hatással van a munkámra, mindennapjaimra.
  
  (Azt, hogy ezt most megírom, és te olvashatod ennek is köszönhető : ) )

A segítségadás típusai

Az alábbi típusokat lehet megkülönböztetni:

Aki nem ad, mert nem mer

Vannak rengetegen, akik teljesen elzárkóznak attól, hogy másoknak , páne egy idegennek segítsenek.
Ennek is számos oka van, legtöbbször félelem vagy egyszerűen az ok hiánya.
A félelem alatt azt értem, hogy nem biztos benne, hogy egy ajánlás, vagy egy találkozó, vagy más szívesség nem hozza őt kellemetlen helyzetbe, vagy diszkreditálja őt.

Esetleg mások majd hisznek róla valamit, amit ő nem szeretne.

Előfordul az is, amikor a miértre nem talál valaki választ, hogy miért is segítsen másnak.
Hogy mi a közös jellemzőjük ezeknek az embereknek, a folytatásban  írok.

Addig is :Adjj, hogy kapj.