szebbelet

Az elmúlt néhány évben elképesztően felgyorsultak az események és a változások a világban. Nézz csak körül, mintha minden forrongna körülöttünk. Sorra dőlnek meg hosszú évek óta fennálló rendszerek, kezdve a pénzügyi rendszerrel, egészen az államhatalmi diktatúrákig. Ezek a struktúrák idejét múltak és összeomlásukkal helyet kell teremteniük az új energia beáramlásának.

Ne ijedj meg ettől...

A hús

Fogyasztó az ember genetikailag...lehet humbukolni, hogy a hús evés rákot okoz v savasít....diétát köré magyarázni  a húsban lévő tápanyagokra s vitaminokra szüksége van az emberi szervezetnek

1. FEJEZET

AZ EVÉSNEK AZ EGÉSZSÉGET KELL SZOLGÁLNIA

Az elméletünk az ételekkel kapcsolatban, amelyre ez az egész  épül, a következő:

Az ételek, amelyeket megeszel, vagy javítanak, vagy rontanak az egészségeden. Ez a két lehetőség áll előtted.

Egyetlen étel sem semleges - az élelmiszereknek nincs „Svájca”. Minden egyes dolog, amit a szádba veszel, javít vagy ront az egészségeden.

Akkor a megoldás pofonegyszerű, nem igaz? Nincs más dolgod, mint csakis olyan ételeket enni, amelyek egészségesebbé tesznek.

Nos, igen is, meg nem is.

A helyzet ugyanis az, hogy a helyes étkezés kulcsa nem csupán annyi, hogy tudni kell, mi az, ami egészséges. Ha ennyi lenne az egész, akkor egyszerűen átadnánk neked a bevásárlólistánkat, és mehetnél isten hírével
A megfelelő étrend összeállítása azonban ennél sokkal összetet­tebb és trükkösebb feladat.

Az ételekhez erős érzelmi kötelékek fűznek minket, ami messze túlmutat a tuda­tos táplálkozáson.

Az ételek sunyin befurakodnak a tudatalattinkba, és olyan módon is hatnak ránk, amire soha nem gondolnánk.

És bármerről nézzük is, a mai élelmiszer-tájkép rendkívül zavarba ejtő, és egyál­talán nem könnyű eligazodni rajta.

Szóval az igazság az, hogy helyesen étkezni nem is olyan egyszerű.

Ebben a blogban megosztjuk veled, mit gondolunk az egyes élelmiszerekről. Meg­osztjuk veled a személyes tapasztalatainkat. Eléd tárjuk azoknak a vallomásait, akik­nek az egész élete megváltozott pusztán annak köszönhetően, hogy odafigyelnek, mi kerül a tányérjukra. És megismertetjük veled a tudományos hátteret - azokat a tanul­mányokat, kísérleteket és következtetéseket, amelyek az ajánlásaink alapját képezik, azután pedig azt fogjuk tanácsolni neked, hogy ne fogadd el vakon, amit mondunk.

Megtanítjuk neked, hogyan végezhetsz saját magadon tudományos kísérletet és derítheted ki egyszer s mindenkorra, hogy az ételek, amelyeket eszel, javítanak vagy rontanak-e az egészségeden. Ez pedig többet ér bármilyen tudományos felfedezésnél, amelyről itt vagy máshol olvashatsz, hiszen ennek a kísérletnek te magad leszel az alanya - márpedig ilyen kísérletet még soha sehol nem végeztek.

Eddig.

A program teljesítése után a saját szemeddel fogod látni, milyen hatása van, ha egészségesebb vagy kevésbé egészséges ételeket eszel. Mire eljutsz a program végéig, egyértelműen kiderül, mely ételek javítanak az életminőségeden, és melyek azok, amelyek rontanak rajta. És erre a hihetetlenül hasznos tudásra mindössze har­minc nap alatt fogsz szert tenni. Hogy miért olyan hasznos ez a tudás?

Mert gyökeresen megváltoztatja az életed.

Programunk végrehajtása után nem kell majd azon töprengened, hogy az ételek, amelyeket eszel, a te számodra egészségesek-e, mivel képessé válsz rá, hogy egész életedben megalapozott döntéseket hozz az étrendeddel kapcsolatban. Ezenfelül azt is tudni fogod, hogyan élvezheted a különféle desszerteket, édességeket és más „ke­vésbé egészséges ennivalókat úgy, hogy közben fitt és egészséges maradj és egyre csak javuljon az életminőséged.

Fantasztikusan hangzik, ugye? Mi komolyan gondoljuk, amikor azt ígérjük, hogy megváltoztatjuk az életedet.

Végezetül, mire a végére érsz, nemcsak azt fogod tudni, miért érdemes így táplálkoznod, hanem azt is, hogyan tarthatod magad egy életen át az általunk ajánlott étrendhez. Megmutatjuk neked, hogyan szüntetheted meg az egészségtelen sóvárgást; állíthatod helyre a szervezeted természetes éhségreakcióját; lakhatsz jól úgy, hogy közben továbbra is fogysz; és szabadulhatsz meg bármilyen életmóddal összefüggő betegség tüneteitől - örökre....csak tarts velünk (nem  ajánlunk semmi könyvet v bogyókat csak a puszta tényeket írjuk le becs szó . :) ) .

Első az étel.

A Ml TÖRTÉNETÜNK

A mi történetünk 2006-ban vette kezdetét, amikor Dallas (aki okleveles fizikoterapeuta) húga, Amber, reumás ízületi gyulladásával kapcsolatban végzett kutatómunkát. De álljon itt a történet Dallas saját szavaival:

Mindig is érdekeltek az élettudományok. Bármilyen furcsán hangzik is, nekem kifejezetten gyönyörűséget okoz tudományos tanulmányokat olvasgatni, így aztán nem volt abban semmi szokatlan, hogy rendszeresen elolvastam a British Journal of Nutrition cikkeit azokról az étrendi tényezőkről, amelyek különös jelentőséggel bírnak a reumatoid artritiszben (RA) szenvedők szempontjából. A húgom miatt igyekeztem naprakész maradni a legújabb RA-kutatásokat illetően, de ugyanebben az időszakban magam is makacs íngyulladással küszködtem. A vállam jó másfél éve kínzott, részben azért, mert versenyszerűen röplabdáztam, és egy kisebb sérülés után nem pihentem eleget ahhoz, hogy a vállam teljesen meg tudjon gyógyulni. Miután országos szinten játszottam, megfogadtam, hogy időt hagyok a regenerálódásra, és tényleg pihentettem is a vállam, de a helyzet kicsit sem javult.

A sport iránt érdeklődő és aktívan sportoló fizikoterapeutaként tudtam egyet-mást arról, hogy lehet elősegíteni a kötőszövetek gyógyulását. Konzultáltam más terapeu­tákkal és két ortopédussal is, és végül elvégeztettem egy sor MRI-vizsgálatot, amelyek nem mutattak szerkezeti károsodást. A vállam kötőszövetei valamiért folyamatosan gyulladt állapotban voltak, de nem tudtam rájönni, mi lehet az oka.

A tanulmány, amelyet olvastam, egy elméletet vázolt fel, miszerint bizonyos étrendi fehérjék (konkrétan a hüvelyesekből származók) súlyosbíthatják a reumatoid artritisz tüneteit, ugyanis túlműködésre serkentik az immunrendszert. Fiziológiatanulmánya­imból tudtam, hogy a krónikus gyulladások kiváltó oka a rendellenes immuntevékeny­ség, ezért az elképzelés, hogy az étrendem hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyulladás nem akar szűnni a váltamban, felkeltette a figyelmemet. Úgy döntöttem, hogy több cikket is elolvasok a tanulmány vezető szerzőjétől, dr. Loren Cordaintől.

Életemnek ebben a szakaszában növényi alapú, mindenevő étrendet követtem: kis mennyiségű húst és tojást fogyasztottam, sok gabonafélével, hüvelyessel, zöldség­gel, gyümölccsel és csonthéjasokkal kiegészítve. Arra gondoltam, hogy ha az étren­dem okozza a gyulladást a vállamban, akkor talán érdemes lenne egy ideig kerülnöm a szóban forgó ételeket. Így is tettem. Elhagytam a hüvelyeseket és a gabonaféléket, és a fájdalom a vállamban hat hét alatt megszűnt - másfél évnyi fájdalom és korlátozott mozgásképesség alig hat hét alatt a múlté lett. Igencsak figyelemreméltó eredményi (Az azóta eltelt hat évben egyszer sem volt problémám a vállammal.)

Alig vártam, hogy többet is megtudjak az étrendnek az olyan gyulladásos beteg­ségekre gyakorolt hatásáról, mint az RA és az íngyulladás. Elolvastam dr. Cordain A paleolit étrend című könyvét és minden mást is, amit az étrendi eredetű krónikus gyulladások témájáról találtam. A tudást, amelyre szert tettem, megosztottam a pácienseimmel, a barátaimmal, a családommal es Melissaval is. A húgom végül magáévá tette az étrendi irányelveinket, és a reumás tünetei azóta szinte teljesen megszűntek.

De hogyan vezetett el ez az élmény minket ahhoz, hogy megalkossuk a Whole30 programot? Ugorjunk előre 2009 áprilisára, és adjuk át a szót Melissának:

Dallas vállába nem tért vissza a fájdalom, és mindketten viszonylag egészségesen táplál­koztunk, de a megerőltető edzésprogram, az alváshiány és a komoly stressz (teljes állás­ban dolgoztunk, miközben igyekeztünk kézben tartani egy gyorsan növekvő forgalmú konditermet) mindkettőnket eléggé kifacsart. Egy különösen fárasztó súlyemelőedzést követően ebéd közben hangosan eltöprengtem: vajon ha még jobban odafigyelnénk arra, hogy mit eszünk, az javítana a közérzetünkön?

Dallasnak eszébe jutott valami, amit Robb Wolf egyik szemináriumán hallott - az, hogy legalább harminc napon át tartó elkötelezettség kell ahhoz, hogy valódi változást érjen el az ember. Ebből kiindulva azzal az ötlettel állt elő, hogy egy hónapig fogjuk magunkat 100 százalékig tiszta, csalástól és kilengésektől mentes paleolit diétára. El­kezdtük lefektetni a „szabályainkat”, és miután összeállt a terv, már csak azt kellett el­döntenünk, mikor vágjunk bele. Dallas (az arcán ördögi mosollyal) azt javasolta, hogy rögtön. Azon nyomban, késlekedés nélkül.

Vágyakozva a csokis-mentolos karikámra pillantottam, nagyot sóhajtottam, és egyetértőén bólintottam.

Az a harminc nap igazi hullámvasút volt a számomra. A feladatot hol könnyűnek, hol lehetetlennek találtam. Egyszer halálosan fáradt voltam, máskor duzzadtam a ha­tártalan energiától. Éjszakánként álmatlanul forgolódtam, vagy éppen aludtam, mint a tej. A harmadik héten azonban drámai változást kezdtem tapasztalni, mint amikor átkattintanak egy kapcsolót. Az életem onnantól kezdve örökre megváltozott.

Az energiaszintem az egekbe szökött - és stabilan ott is maradt. Ugyanolyan erősnek és energikusnak éreztem magam reggel hatkor, mint délben vagy este hatkor. A zsírpárnáim erőlködés nélkül elkezdtek leapadni. A konditeremben az addig stagná­ló teljesítményem hirtelen ismét javulásnak indult. Könnyebben álomba tudtam me­rülni, nem riadtam fel éjszaka, és reggel ébresztőóra nélkül is fel tudtam kelni. Ahogy teltek-múltak a napok, rájöttem, hogy a korábbi nyamvadt közérzetemhez képest mennyivel tisztábbnak, frissebbnek és egészségesebbnek érzem magam.

Ám a legfigyelemreméltóbb az volt, hogy ez a harmincnapos kaland milyen gyöke­resen megváltoztatta az evéshez és ételekhez való hozzáállásomat.

Korábban mindig is egészségtelen kapcsolat fűzött az ételekhez. Az evés volt a leg­jobb barátom és egyben a legádázabb ellenségem - büntetés vagy jutalom, erő vagy gyengeség. Többször is szélsőséges fogyókúrával vagy őrült testedzéssel próbáltam úrrálenni a testemen. Ez az új megközelítés azonban mindössze harminc nap alatt megvál­toztatta a hozzáállásomat az ételekhez. Életemben először, jól éreztem magam tőlük. (És most nem arra a „bűnös élvezetre” gondolok, amit egy fagyi nyújt az első néhány nyalintásnál - és amit aztán egy teljes napon át tartó bűntudat, szégyen és szorongás követ -, hanem tartós, egészséges, igazán jó érzésre.)

A cukor utáni sóvárgásom megszűnt. A késztetés, hogy szemétre való gyors-kajákat tömjek magamba, amikor unatkozom, zaklatott, mérges vagy feszült vagyok, egysze­rűen köddé vált. A bőröm kitisztult, a hajam visszanyerte a fényét, a hasam laposabb lett, és mindenkitől azt hallottam, hogy „kivirultam”. Több lett az energiám, gyakrab­ban mosolyogtam, és barátságosabb lettem a munkatársaimmal. Hirtelen leírhatatlanul boldognak éreztem magam.

A bonyolult, többlépcsős, önsanyargató próbálkozások után megdöbbentett a fel­fedezés, hogy nem kell mást tennem, mint jobban megválogatni, milyen ételek kerül­jenek a tányéromra. Harminc napon át csakis olyan ételeket ettem, amelyek jót tettek az egészségemnek. Ezekből annyit fogyaszthattam, amennyit csak akartam, és nem kellett számolgatnom a kalóriákat vagy kimérnem az adagokat. Az a harminc nap tényleges, kézzelfogható és igencsak pozitív változást hozott az életembe.

Ezt az új, egészséges és kielégítő kapcsolatot az ételekkel, az evéssel és a testemmel a mai napig sikerült megőriznem - pusztán azért, mert egy hónapon át odafigyeltem, hogy mi kerül a tányéromra.

Ne aggódj nem akarunk eladni neked semmit.. de ténylg maradj velün.