szebbelet

Biztosan veled is előfordult már, hogy a barátaiddal nem voltál anyagilag közös nevezőn: vagy te voltál jobban eleresztve náluk, vagy éppen fordítva. Könnyű rávágni, hogy az igazi barátság elbírja az ilyen dolgokat, ám a helyzet természetesen nem ennyire egyszerű.

Kezdjünk is bele csak lazán az elején

Amikor barátok vagy ismerősük nagyon eltérő anyagi helyzetben vannak, akkor ebből gyakran fakad konfliktus, sőt harag. A harag ilyenkor természetes, a kérdés inkább az, hogy ezt mennyire tudjuk mi magunk kezelni. Érdemes nem félvállról venni a dolgot, mert az ilyen fajta harag láthatatlanul tehet tönkre kapcsolatokat. Fel kell készülni rá már, mint Amerikában. Ott már a gyerekeket tanítják tőzsdézésre. Mikor vegyél vagy adjál el például Apple részvényeket a piacon. Az elmúlt fél évben +50%-ot emelkedett a telefon óriás árfolyama, amely nagyon sok embert lázba hozott.

Amikor látod a barátod családját közlekedni!

A pénzügyi harag hatása még rosszabb anyagi helyzetbe sodorhat bennünket, hiszen vagy a hosszú távú pénzügyi céljainkat adjuk fel, vagy az anyagi csőd felé hajt bennünket. Rossz hír, hogy kapcsolataink is rámehetnek a dologra, ugyanis ilyen helyzetben hajlamosak vagyunk neheztelni azokra, akiknek éppen jobban megy nálunk. Testvérek között gyakori például, hogy valamelyik fél úgy érzi, hogy a másik többet kap a szülőktől, ami neheztelést, haragot szül. Aki többet kap, az általában tisztában van az igazságtalansággal, ám ő többnyire a szülőkre hárítja a felelősséget. Ez a fajta kapcsolati neheztelés könnyen tönkre tehet barátságokat, családi kapcsolatokat.

Másfajta neheztelés, amikor úgy érezzük, hogy tehetősebb ismerőseink nem méltóak a jobb életre, hogy többet keressenek nálunk. Ez a politikában is gyakori, mint Magyarországon, amikor a felek azt igyekeznek a másikról elhitetni, hogy érdemtelenül, igazságtalanul, akár törvénytelenül gazdagodott meg. De gondolom persze ez lehet igaz. Más országokban is kezd trendi lenni. De TE hogy fogsz boldogulni??

Mit tegyünk, ha látjuk is a házukat? 

A harag elengedése egy dolog LEHET, de a barátainkkal kapcsolatban nehezebb helyzetben vagyunk, hiszen velük nap, mint nap beszélünk, találkozunk. Ezért a nagy anyagi különbség náluk állandó konfliktusforrás lehet.

Segíthet a pénzügyi stabilitásunk fenntartásában, ha hónap elején minden számlánkat kifizetjük, illetve félre teszünk tervezett pénzügyi céljainkra. Ezzel arra kényszerítjük magunkat, hogy csak a fennmaradó összeget költsük csak el.

Shannon McNay pénzügyi író trükkje is beválhat: amikor meg volt szorulva, akkor ő mindig csak a desszertnél csatlakozott az étteremben vacsorázó barátaihoz. :)

Jó módszer az is, ha visszafogjuk a személyes étkezésekre szánt költéseket, például azzal, hogy a munkahelyre viszünk magunkkal ebédet, és amit ezzel megspórolunk, azt a barátainkkal való találkozókra fordítjuk. Így a családi kassza úgy maradhat stabil, hogy közben a társadalmi életünk is működik. SŐT úgy is működhet ez az egész ÁLOMCÉL, hogy folyamatosan képzed magad és megtanulod a milliomos gondolkodását és folyamatosan részt veszel képzéseinken. Ha nincs pénzed? Szerezz! Mindenki felnőtt már és tudja mit akar elérni az életben. Ez nem lehet kifogás.

A pénzügyi harag ráadásul még tovább ronthatja az anyagi helyzetünket, mert az ember ilyenkor hajlamos megfeledkezni a realitásokról, és átvenni a tehetősebbek költési szokásait. Ez pedig egyenes út a csődhöz. A másik rossz reakció, amikor azért, hogy lépést tartsunk másokkal, feladjuk pénzügyi terveinket, például abba hagyjuk a nyugdíjmegtakarítást, netán az új lakás megvásárlására félre tett pénzünket éljük fel. Ezért kell egy olyan számlára folyamatosan félrerakni, amelyet egy mentor tud felügyelni megfelelő szaktudással. 

Hát komolyan nem tudom, hogy Neked való-e az, amit egy amerikai elnöktől hallottam (és komolyan hiszem, hogy igen)
...és ami Téged is sikeressé tehet. Úgyhogy ne olvasd el, csak ha ott buzog benned a tetterő és a tűz...különben "fájni" fog...

NNincs harag bennem, akkor se ha nem hallgatsz rám..

Theodore Roosevelt 1899. április 10-én Chicago-ban így kezdte "A tevékeny élet tana" címen elhíresült beszédét:

"Nem a hitvány tespedtség, hanem a tevékeny élet tanát kívánom hirdetni, a gürcölő és törekvő életét, a keményen dolgozó és küzdelmes életét. Hirdetni a sikernek azt a legmagasabb formáját, amely nem annak az embernek jő el, ki csupán könnyű békességre vágyik, hanem annak, ki nem hátrál meg a veszélyek előtt, a nehézségek vagy a keserű gürcölés előtt, és aki mindezekből elnyeri a ragyogó végső diadalt.

Hitvány tespedtségben élni, olyan békességben, mely csupán a nagy dolgokért való küzdés utáni vágyakozás vagy képesség hiányából fakad – aligha méltó egy nemzethez vagy az egyénhez."

Oké, most képzeld el, hogy egy igazán "tökös", bátor ember vagy, akit nem rettent meg a világ sok piszkos trükkje. 

Aki minden körülmény ellenére megállíthatatlanul megy előre. 

Aki soha nem adja fel. 

Aki elég erős ahhoz, hogy legyőzze önmagát, és nem hagyja, hogy "belső ellensége" folyton megállítsa az úton.

Aki el akarja mondani a piacnak, hogy tényleg jó. 

Aki nem óvatoskodik, hanem ésszerű kockázatot vállalva kitűnik a többiek közül.

Aki mer más lenni, és még csak véletlenül sem áll be a "nagy tömegbe", és nem hajlandó ugyanazt a száraz, unalmas szöveget nyomatni, mint a többiek.

Nagyon-nagyon-nagyon kevés ilyen ember van . Nagyon kevés.

A legtöbben a "belső ellenség" (az ego) rabjai...aki félelemben tartja őket...aki elvesz minden lehetőséget tőlük...aki ráadásul olyan "logikus" kifogásokat ad a szájukba, amit saját maguk is elhisznek.

És közben (feleslegesen) haragszanak másra, a fönökre, a buszvezetőre, Istenre, a világra...

Ezzel csak az a baj, hogy ennek a hatására a "semmi" lesz a cégük célja...mert az unalmas "átlagosság" egyenlő a semmivel. Sajnos.

Ők azok, akik nyegle próbálkozásként élik az életüket, és csak alig-alig haladnak előre.

Pedig a tanulás kihúzná őket ebből az ingoványból.

Persze, őket úgyis megállítja az egójuk ilyeneket súgva: 

- Neked ez nem megy. 

- Nálad ez nem működik. 

- A te helyzeted, bármid más, úgyhogy ne is erőlködj. 

- A múltkor is próbálkoztál, és nem sikerült. 

- Kevés vagy ehhez. 

- Úgysem tudod megtanulni. 

- Nincs is rá időd. 

- Mikor akarsz még a tanulással is foglalkozni? 

- Különben is, ez csak hókusz-pókusz, semmi más.

És így tovább.

És ők lesznek azok, akik végül nem tanulnak...nem mernek belevágni...nem tesznek semmi bátrat, erőteljeset, igazán egyedit.

Roosevelt a beszédében ezt említette:

"Ezek az emberek félnek a tevékeny élettől, s félnek az egyetlen nemzeti élettől, melyet igazán megéri élni. Abban a zárkózott életben hisznek, amely kiszívja a nemzet és az egyén bátor erényeit..."

Te hány ilyen rettegő embert ismersz? Sokat?

Mert gondolj csak bele: az egész élet egyik fő ismérve a kockázatvállalás.
És aki ezt nem vállalja fel, vajon mi célból lett ?

De vajon ez elég?

Nem akarod megmutatni a világnak, hogy milyen erős vagy? 

Hívd fel magadra a figyelmet!

A lényeg, hogy tanuld meg legalább az alapokat.

Engem nem érdekel kitől tanulsz. Az érdekel, hogy tanuld meg használni a szavak erejét.

Aztán, amikor már megy a dolog, és jönnek az eredmények, dicsekedj nekem velük...nem számít, kitől tanultad meg.

Hallani szeretném a siker történetedet (nem a panaszt - azzal tele a padlás - főként a fenti okok miatt).

De , egyet ne feledj:

A tanulás NEM az, amikor valamit egyszer-kétszer elolvasol...majd elkönyveled, hogy "Ezt már tudom".

Ez nagyon fontos!

A tanulás egy folyamat...kísérlet...hiba...kísérlet...hiba...stb. és végül jönnek az eredmények...eleinte kisebbek, aztán egyre nagyobbak.

De elsőre biztosan nem fog menni.

Hadd fejezzem be - stílszerűen - Roosevelt szavaival:

"Elbukni kemény dolog, de sokkal rosszabb soha meg nem próbálni célt érni. Ebben az életben semmit nem kapunk meg, csak erőfeszítések árán.

Sokkal jobb merni nagy dolgokkal próbálkozni és dicsőséges győzelmeket aratni – legyenek bár kudarcokkal tarkítva –, mint egy szinten maradni azon nyomorult lelkekkel, kik se nem örvendenek sokat, se nem szenvednek sokat, mivel a szürke félhomályban élnek, ami sem győzelmet, sem vereséget nem ismer."