Ez a csodálatos történet Rose-ról, egy 87 éves főiskolás diákról szól.
A főiskola első napján a professzorunk bemutatta magát, és megkért minket, hogy mi is mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk.
Felálltam, és körülnéztem, amikor valaki enyhén megérintette a vállam. Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva, beragyogva ezzel az egész osztályt. Azt mondta:
„Szia jóképű. A nevem Rose. 87 éves vagyok. Megölelhetlek?”
Nevettem, és lelkesen válaszoltam: „Még szép, hogy meg!”
Erre ő barátságosan megszorongatott.
„Miért van ön a főiskolán, már ilyen fiatal, ártatlan korban?” - kérdeztem.
Viccesen azt válaszolta:
„Azért vagyok itt, hogy találjak egy gazdag férjet, megházasodjak, és gyerekeket csináljunk…”
„De most komolyan…” - Kérdeztem. Kíváncsi voltam, mi motiválta őt, hogy egy ekkora kihívást vállaljon ennyi idősen.
„Mindig arról álmodtam, hogy befejezem a főiskolát, és végre eljött az ideje!” - mondta.
Az órák után elsétáltunk a társalgóba, és megosztottunk egy csokiturmixon. Gyorsan összebarátkoztunk.
A következő három hónapban minden nap együtt mentünk haza,
és rengeteget beszélgettünk.
Mindig azt képzeltem, hogy egy időutazáson veszek részt,
amikor az életbölcseleteiről mesélt.
Az év során Rose az egyetem egyik szimbólumává vált, és bárkivel, akivel találkozott, gyorsan összebarátkozott. Szeretett kiöltözni, és szórakoztatta, hogy a többiek felfigyeltek rá.
A szemeszter végén elhívtuk Rose-t a foci bankettre.
Sosem felejtem el, amit akkor tanított nekünk.
Felkonferálták, és a színpadra lépett.
Ahogy elkezdett beszélni, leejtette a három kártyáját a földre.
Egy kicsit zavarban volt, és a mikrofonra támaszkodva azt mondta:
„Elnézést, egy kicsit ideges vagyok. Feladtam a sört a böjt miatt, és ez a whisky teljesen kicsinál. Sosem fogom rendbe szedni ezeket a lapokat, szóval hadd mondjam el fejből, amit tudok!”
Miközben mi jót nevettünk, ő folytatta:
„Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert öregszünk.
Azért öregszünk meg, mert abba hagyjuk a játékot.
A fiatalságnak, boldogságnak és sikernek titka :
Nevess sokat,
minden nap találj humort az életedben
Kell, hogy legyen egy álmod!
Ha elveszted az álmaid, meghaltál.
Annyi olyan embert ismerünk,
akik úgy járnak-kelnek a földön,
hogy halottak, és még csak nem is tudnak róla!
Hatalmas különbség van aközött, hogy felnősz, és aközött, hogy megöregszel.
Ha 19 éves vagy, és egész évben csak fekszel az ágyban anélkül, hogy valami hasznosat csinálnál, akkor is egy évvel később húsz éves leszel.
br />Jelenleg 87 éves vagyok, és ha egész évben az ágyban fekszem, én is 88 leszek. Mindenki megöregedhet. Nem kell hozzá tehetség vagy képesség.
Ahhoz, hogy felnőj, viszont mindig meg kell találni a lehetőséget
a változásban.
Ne sajnálj semmit! A felnőttek általában nem sajnálnak semmit,
amit megtettek, inkább azt, amit nem tettek meg.
Csak azok félnek a haláltól, akik azt sajnálják, hogy nem is éltek.”
A beszédét azzal zárta, hogy elénekelte „A rózsa” című dalt.
Mindannyiunkat megkért, hogy tanuljuk meg a szövegét, és éljük át a mindennapjainkban.
Év végén Rose befejezte a főiskolát, amit már olyan régen elkezdett.
Egy héttel a diplomaosztó után elment.
Békésen, álmában.
Több mint kétezer főiskolás tanuló érkezett a temetésére,
hogy tisztelegjen a csodálatos hölgynek, aki példát
mutatott, hogy sose késő azzá válni, aki lenni akartál.
Ez a történet, arra ösztönöz, hogy merjek ÉLNI, és nektek is azt kívánom, hogy minden áldott nap (ma is!) hozzátok ki az életetekből mindazt, ami benne van!!!
Baráti üdvözlettel
Utolsó kommentek