Az életnek van egy olyan szakasza, amikor a dolgok összesűrűsödnek. Valahogy így fest a dolog:

A második gyerek épp megérkezett. Az első épp, hogy szobatiszta. A nap akkor kezdődik, amikor 4:15-kor az egyik felsír, és rögtön utána a másik is bömbölni kezd:-)
Anya otthon van a gyerekekkel, vagy Anya dolgozik a gyerek mellett.
Vagy a bébicsősz viszi el a pénzt, vagy az, hogy csak egy kereső marad a családban. Előbb-utóbb pedig mindenkinek kiürül az érzelmi üzemanyagtartálya, és örül, hogy egyben tudja tartani a dolgokat…

Intimitás? Ó persze, két síró gyerek és két kialvatlan felnőtt egy ágyban.
Apa reggel 7-re bemenekül a munkahelyre, menet közben igyekszik nem leinni magát az epres joghurttal. Zsebében 3300 forint lapul, hogy fedezze az ebédet. Egész hétre. Néha visszagondol, hogy milyen szépnek tűnt 3-4 éve a világ és csak csodálkozik: mintha egy másik életbe került volna.

A főnökei igéretes munkaerőnek tartják, de sajnos túl gyakran esik abba a hibába, hogy túlvállalja magát. Ha kitör otthon a harmadik világháború, mert elfelejtett elmosogatni, akkor néha még késik is. De nem adja fel. Nem adhatja fel. Tudja, hogy az élet számára többet tartogat, mint amit éppen a környezetében lévő “jóakarói” szánnak neki. Nem téveszti el maga elől a célt: felelősséget vállalt és szembenéz önmagával esténként. Tudja, hogy a fejlődéshez, a kívánt magasabb szintű életminőséghez tanulnia kell.

Tudja, hogy módszereket, eszközöket, mintákat kell keresnie: egy olyan példaképet, aki már járt itt, és felhúzza őt oda, ahol a problémáira megoldást talál. Legtöbbünknek ismerős ez a helyzet. Sokaknak talán rossz emlék, mert nem sikerült egyben tartani a dolgokat. Sokak talán épp most vannak egy olyan holtponton, amikor egy jó szó, egy jó módszer csodákat tehet, ha még ott lakozik egymás iránt a szeretet. Sokan boldogan tekintenek vissza és megerősítést szeretnének, hogy még boldogabban éljenek…

..
 Az élet egyszeri, gyönyörű és megismételhetetlen.
Megint a hangok.
Általában minden reggel erre ébredek.
Álmom homályos képéből egy hang szólít.
Kelj fel.Nem törődik testem fizikai fáradságával mely pihenésre hivatott.
Felkelt és mint a moziban képeket vetít elém,
megmutatja múltam?
Jelenem?
Talán jövőm?
Nem tudom de azt érzem információ értékkel bír.
Csendes, de átható érzésekkel mondja közölni valóját.
Ébredj, nyisd ki a szemed.
A szemed mellyel olyan helyekre is ellátsz, belátsz ahol testi szemek semmit sem érnek.
Érzem fizikai testem minden porcikája zsibbad, bizsereg.
Nem engedném el ezt az érzést.
Majd csendesen elvonul és kissé felemelve hagy, had érezzem minden pillanatát.
Minden másodpercét az életemnek ami most itt erővel érezhető.
Nem kell keresnem, kutatnom, egész valójában itt van velem, bennem.
Míg próbálom eszemmel megérteni egy sugallat jelez, beköszönt, üdvözöl.
Én vagyok a Te lelked.Itt vagyok veled, figyelek, vezetlek
.Aztán mint ki elvégezte feladatát lecsendesedve leül és megpihen testemben éberen, figyelőn mint egy szülő ki figyeli kicsinyét.
Köszönöm, hogy ma is " lelkesen" élhetem az életem.

 A boldogság tanulható.