Ugyanúgy indult ez a nap is, mint a többi.

Antal riadtan, izzadtan ébredt.
Már évek óta kísértette ez a rémálom.
De ma leszámol vele.
Hiszen eljött a napja, hogy elengedje ezt a rémálmot .
Bízott benne, hogy sikerül.

Ez a bizalom erőt adott neki.
Eddig ugyan  nem tehetett, nem tett semmit, de mindig tudta,  érezte, hogy ezzel még tartozik Neki.
Mert Ez Az Ő Álma volt.
Az Ő kérése volt ez az élettől, mindig vágyott rá de nem kaphatta meg.
DE Csak Eddig.

MA izgatottan kelt fel.s talán soha nem félt még ennyire, de annyira reményteli érzés harcolt  félelme ellen, hogy végül sikerült legyőznie.

Felkelt tehát, és elkezdett készülődni...

Emlékezett még rá, hogy az elején hatalmas optimizmussal indultak, s mégis  mennyire nehéz volt.
Könnybe lábadt szeme mikor visszaemlékszik ezekre az időkre, hogy Ibolya felsége mennyire hitt benne,
de valahogy mindig félre mentek a dolgok.

Az adósságok s a vele járó gondok minden erejüket felemésztő magasságokban az eget verték,  amikor meg végre kimásztak belőlük, jöttek az újak.
De hittek, küzdöttek.
A gondok akkor kezdtek aggasztóvá válni, amikor már 7 éve küszködtek, és az égvilágon semmi sem változott.

Mert minél jobban ment a bolt, annál nagyobbak lettek a terhek.

Néha felsejlett bennük, hogy valamikor  az elején milyen álmaik voltak.
Szabadság.
Anyagi függetlenség.
Siker.


De idővel  az álmok már rég elkoptak, és átvette a helyüket az aggódás, és a menekülés a gondok elől.

Egyikük sem emlékezett már a régi álmokra,  a célokra , ha fel is idézték őket, akkor is csak fátyolos szemekkel néztek maguk elé.

Egy idő után már álmodni se tudtak.

Mindig is szeretett volna drága, nagy autót, és igazi luxust teremteni.
- ez volt a nagy cél, és ennek mindent alá vetett.

A felesége álma pedig egy nagy utazás a világ egyetlen olyan helyére, amit lenyűgözően szépnek talált: a Karibi -szigetek egyikére.
Motivációként eleinte egy nagy poszter volt a nappaliban  a falon, egy  idő után már csak egy kis egy kép az asztalon, végül már álmodni se mert róla.

Antal mély sóhaj kíséretében lépett ki az ajtón, és elindult...

Eljött hát az idő, hogy megtegye.

Bement az utazási irodába, és kifizette az utat.
A jegy ott lapult a zsebében.

Beült a kocsiba, és csak ment....

Út közben még megállt egy virágüzlet előtt, és vett egy nagy csokorral a legszebb fehér liliomból, ez Ibolya kedvenc virága.

Az úton azon törte a fejét, hogy mit fog mondani.
Mit csinál majd? De feladta. Semmi épkézláb dolog nem jutott az eszébe.

De most már nem hátrál meg. Nem hátrálhat meg. Most már végigcsinálja.

Megállt. Megérkezett. A Nagy Kapu szélesre tárva fogadta.

Lassan lépdelt a kavicsos úton. A kis kavicskák ropogtak a talpa alatt.
Az ég beborult, de a késő  őszi idő ellenére, egészen kellemes hőmérséklet volt.

Nézte a szomorú tájat.
Már három éve nem járt itt.
Egyszerűen nem tudott eljönni.
A környező fák ágain lassú harmatcseppek indultak megszokott útjukra.

Megállt. Ott állt előtte. A torkát összeszorította a mérhetetlen fájdalom.
Lassan előhúzta a zsebéből a jegyet.
A másik kezében görcsösen szorította a virágokat.

Egyszercsak , mintha varázsütés érte volna, megnyugodott.
Már nem félt...
Tudta, ez így lesz jó....
Helyesen cselekszik.
El kell engednie....

Lassan lehajolt, és etette a sírra a jegyet, ami a Karibi-szigetekre szólt.
Mellé tette a csokrot. Felegyenesedett, és halkan suttogta:

„Jó utat drágám! Remélem boldog vagy odaát.”

Még elmorzsolt egy könnycseppet, lassan megfordult, és elindult kifelé..... a temetőből...
Már nem fojtogatta a kín...

Kedves Barátom, e szép ünnepen, és
Soha de soha  ne feledd, mi Igazán fontos az életben!
 

Soha ne engedd, hogy az élet sürgős dolgai elragadjanak azoktól az emberektől, élményektől, pillanatoktól, amik s  akik igazán fontosak a számodra! A CSALÁD!

Semmi és senki sem lehet fontosabb a szeretteidnél!
Addig mutasd meg nekik, tudasd velük, szüleiddel, nagyiékkal  hogy mi érzel irántuk, amíg lehet, amíg ott vannak melletted.
Használj ki minden pillanatot, hogy a tudtukra add, ők számítanak, minden más másodlagos,

 hidd el, boldogabb leszel, mint bármilyen üzleti sikertől.

Itt van a szeretet ünnepe! Ünnepeld meg emberhez méltóan.
Ne engedd, hogy bármi vagy bárki kihozzon a sodrodból.
Legyél türelmes szeretteiddel, és légy türelmes az esetleges soroknál a boltokban az úton..

Karácsonykor Szerencsésnek érzem magam, hogy van kivel beszélgetnem van aki gondol rám s gondoskodok róla meleg házikóban.
De sokan nem ennyire szépen ébrednek az ünnepek alatt, 1- 2 órára meglátogatom  kis sütivel azokat a közelembe élő időseket, akik egyedül, magányosan ünnepelnek.
Pár kedves emberi szó csodákra képes.

Ha te is  így teszel, egy közeli időst vagy útközben a rokonokhoz menve egy utcán élőt pár jó szóval és pár finom falattal karácsonyi hangulatba hozol , tárd ki a szíved, és adj a szíved melegéből másoknak. :)

A legtöbbünknek nagy szüksége van rá,  ebben az ideges , rohanó  rideg világban!

Boldog és meghitt karácsonyt kívánok Neked, és minden szerettednek.

egy kis vidámság :) :

szebelet.reblog.hu/boldog-karacsonyt