szebbelet

Az elmúlt néhány évben elképesztően felgyorsultak az események és a változások a világban. Nézz csak körül, mintha minden forrongna körülöttünk. Sorra dőlnek meg hosszú évek óta fennálló rendszerek, kezdve a pénzügyi rendszerrel, egészen az államhatalmi diktatúrákig. Ezek a struktúrák idejét múltak és összeomlásukkal helyet kell teremteniük az új energia beáramlásának.

Ne ijedj meg ettől...

A hús

Fogyasztó az ember genetikailag...lehet humbukolni, hogy a hús evés rákot okoz v savasít....diétát köré magyarázni  a húsban lévő tápanyagokra s vitaminokra szüksége van az emberi szervezetnek

1. FEJEZET

AZ EVÉSNEK AZ EGÉSZSÉGET KELL SZOLGÁLNIA

Az elméletünk az ételekkel kapcsolatban, amelyre ez az egész  épül, a következő:

Az ételek, amelyeket megeszel, vagy javítanak, vagy rontanak az egészségeden. Ez a két lehetőség áll előtted.

Egyetlen étel sem semleges - az élelmiszereknek nincs „Svájca”. Minden egyes dolog, amit a szádba veszel, javít vagy ront az egészségeden.

Akkor a megoldás pofonegyszerű, nem igaz? Nincs más dolgod, mint csakis olyan ételeket enni, amelyek egészségesebbé tesznek.

Nos, igen is, meg nem is.

A helyzet ugyanis az, hogy a helyes étkezés kulcsa nem csupán annyi, hogy tudni kell, mi az, ami egészséges. Ha ennyi lenne az egész, akkor egyszerűen átadnánk neked a bevásárlólistánkat, és mehetnél isten hírével
A megfelelő étrend összeállítása azonban ennél sokkal összetet­tebb és trükkösebb feladat.

Az ételekhez erős érzelmi kötelékek fűznek minket, ami messze túlmutat a tuda­tos táplálkozáson.

Az ételek sunyin befurakodnak a tudatalattinkba, és olyan módon is hatnak ránk, amire soha nem gondolnánk.

És bármerről nézzük is, a mai élelmiszer-tájkép rendkívül zavarba ejtő, és egyál­talán nem könnyű eligazodni rajta.

Szóval az igazság az, hogy helyesen étkezni nem is olyan egyszerű.

Ebben a blogban megosztjuk veled, mit gondolunk az egyes élelmiszerekről. Meg­osztjuk veled a személyes tapasztalatainkat. Eléd tárjuk azoknak a vallomásait, akik­nek az egész élete megváltozott pusztán annak köszönhetően, hogy odafigyelnek, mi kerül a tányérjukra. És megismertetjük veled a tudományos hátteret - azokat a tanul­mányokat, kísérleteket és következtetéseket, amelyek az ajánlásaink alapját képezik, azután pedig azt fogjuk tanácsolni neked, hogy ne fogadd el vakon, amit mondunk.

Megtanítjuk neked, hogyan végezhetsz saját magadon tudományos kísérletet és derítheted ki egyszer s mindenkorra, hogy az ételek, amelyeket eszel, javítanak vagy rontanak-e az egészségeden. Ez pedig többet ér bármilyen tudományos felfedezésnél, amelyről itt vagy máshol olvashatsz, hiszen ennek a kísérletnek te magad leszel az alanya - márpedig ilyen kísérletet még soha sehol nem végeztek.

Eddig.

A program teljesítése után a saját szemeddel fogod látni, milyen hatása van, ha egészségesebb vagy kevésbé egészséges ételeket eszel. Mire eljutsz a program végéig, egyértelműen kiderül, mely ételek javítanak az életminőségeden, és melyek azok, amelyek rontanak rajta. És erre a hihetetlenül hasznos tudásra mindössze har­minc nap alatt fogsz szert tenni. Hogy miért olyan hasznos ez a tudás?

Mert gyökeresen megváltoztatja az életed.

Programunk végrehajtása után nem kell majd azon töprengened, hogy az ételek, amelyeket eszel, a te számodra egészségesek-e, mivel képessé válsz rá, hogy egész életedben megalapozott döntéseket hozz az étrendeddel kapcsolatban. Ezenfelül azt is tudni fogod, hogyan élvezheted a különféle desszerteket, édességeket és más „ke­vésbé egészséges ennivalókat úgy, hogy közben fitt és egészséges maradj és egyre csak javuljon az életminőséged.

Fantasztikusan hangzik, ugye? Mi komolyan gondoljuk, amikor azt ígérjük, hogy megváltoztatjuk az életedet.

Végezetül, mire a végére érsz, nemcsak azt fogod tudni, miért érdemes így táplálkoznod, hanem azt is, hogyan tarthatod magad egy életen át az általunk ajánlott étrendhez. Megmutatjuk neked, hogyan szüntetheted meg az egészségtelen sóvárgást; állíthatod helyre a szervezeted természetes éhségreakcióját; lakhatsz jól úgy, hogy közben továbbra is fogysz; és szabadulhatsz meg bármilyen életmóddal összefüggő betegség tüneteitől - örökre....csak tarts velünk (nem  ajánlunk semmi könyvet v bogyókat csak a puszta tényeket írjuk le becs szó . :) ) .

Első az étel.

A Ml TÖRTÉNETÜNK

A mi történetünk 2006-ban vette kezdetét, amikor Dallas (aki okleveles fizikoterapeuta) húga, Amber, reumás ízületi gyulladásával kapcsolatban végzett kutatómunkát. De álljon itt a történet Dallas saját szavaival:

Mindig is érdekeltek az élettudományok. Bármilyen furcsán hangzik is, nekem kifejezetten gyönyörűséget okoz tudományos tanulmányokat olvasgatni, így aztán nem volt abban semmi szokatlan, hogy rendszeresen elolvastam a British Journal of Nutrition cikkeit azokról az étrendi tényezőkről, amelyek különös jelentőséggel bírnak a reumatoid artritiszben (RA) szenvedők szempontjából. A húgom miatt igyekeztem naprakész maradni a legújabb RA-kutatásokat illetően, de ugyanebben az időszakban magam is makacs íngyulladással küszködtem. A vállam jó másfél éve kínzott, részben azért, mert versenyszerűen röplabdáztam, és egy kisebb sérülés után nem pihentem eleget ahhoz, hogy a vállam teljesen meg tudjon gyógyulni. Miután országos szinten játszottam, megfogadtam, hogy időt hagyok a regenerálódásra, és tényleg pihentettem is a vállam, de a helyzet kicsit sem javult.

A sport iránt érdeklődő és aktívan sportoló fizikoterapeutaként tudtam egyet-mást arról, hogy lehet elősegíteni a kötőszövetek gyógyulását. Konzultáltam más terapeu­tákkal és két ortopédussal is, és végül elvégeztettem egy sor MRI-vizsgálatot, amelyek nem mutattak szerkezeti károsodást. A vállam kötőszövetei valamiért folyamatosan gyulladt állapotban voltak, de nem tudtam rájönni, mi lehet az oka.

A tanulmány, amelyet olvastam, egy elméletet vázolt fel, miszerint bizonyos étrendi fehérjék (konkrétan a hüvelyesekből származók) súlyosbíthatják a reumatoid artritisz tüneteit, ugyanis túlműködésre serkentik az immunrendszert. Fiziológiatanulmánya­imból tudtam, hogy a krónikus gyulladások kiváltó oka a rendellenes immuntevékeny­ség, ezért az elképzelés, hogy az étrendem hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyulladás nem akar szűnni a váltamban, felkeltette a figyelmemet. Úgy döntöttem, hogy több cikket is elolvasok a tanulmány vezető szerzőjétől, dr. Loren Cordaintől.

Életemnek ebben a szakaszában növényi alapú, mindenevő étrendet követtem: kis mennyiségű húst és tojást fogyasztottam, sok gabonafélével, hüvelyessel, zöldség­gel, gyümölccsel és csonthéjasokkal kiegészítve. Arra gondoltam, hogy ha az étren­dem okozza a gyulladást a vállamban, akkor talán érdemes lenne egy ideig kerülnöm a szóban forgó ételeket. Így is tettem. Elhagytam a hüvelyeseket és a gabonaféléket, és a fájdalom a vállamban hat hét alatt megszűnt - másfél évnyi fájdalom és korlátozott mozgásképesség alig hat hét alatt a múlté lett. Igencsak figyelemreméltó eredményi (Az azóta eltelt hat évben egyszer sem volt problémám a vállammal.)

Alig vártam, hogy többet is megtudjak az étrendnek az olyan gyulladásos beteg­ségekre gyakorolt hatásáról, mint az RA és az íngyulladás. Elolvastam dr. Cordain A paleolit étrend című könyvét és minden mást is, amit az étrendi eredetű krónikus gyulladások témájáról találtam. A tudást, amelyre szert tettem, megosztottam a pácienseimmel, a barátaimmal, a családommal es Melissaval is. A húgom végül magáévá tette az étrendi irányelveinket, és a reumás tünetei azóta szinte teljesen megszűntek.

De hogyan vezetett el ez az élmény minket ahhoz, hogy megalkossuk a Whole30 programot? Ugorjunk előre 2009 áprilisára, és adjuk át a szót Melissának:

Dallas vállába nem tért vissza a fájdalom, és mindketten viszonylag egészségesen táplál­koztunk, de a megerőltető edzésprogram, az alváshiány és a komoly stressz (teljes állás­ban dolgoztunk, miközben igyekeztünk kézben tartani egy gyorsan növekvő forgalmú konditermet) mindkettőnket eléggé kifacsart. Egy különösen fárasztó súlyemelőedzést követően ebéd közben hangosan eltöprengtem: vajon ha még jobban odafigyelnénk arra, hogy mit eszünk, az javítana a közérzetünkön?

Dallasnak eszébe jutott valami, amit Robb Wolf egyik szemináriumán hallott - az, hogy legalább harminc napon át tartó elkötelezettség kell ahhoz, hogy valódi változást érjen el az ember. Ebből kiindulva azzal az ötlettel állt elő, hogy egy hónapig fogjuk magunkat 100 százalékig tiszta, csalástól és kilengésektől mentes paleolit diétára. El­kezdtük lefektetni a „szabályainkat”, és miután összeállt a terv, már csak azt kellett el­döntenünk, mikor vágjunk bele. Dallas (az arcán ördögi mosollyal) azt javasolta, hogy rögtön. Azon nyomban, késlekedés nélkül.

Vágyakozva a csokis-mentolos karikámra pillantottam, nagyot sóhajtottam, és egyetértőén bólintottam.

Az a harminc nap igazi hullámvasút volt a számomra. A feladatot hol könnyűnek, hol lehetetlennek találtam. Egyszer halálosan fáradt voltam, máskor duzzadtam a ha­tártalan energiától. Éjszakánként álmatlanul forgolódtam, vagy éppen aludtam, mint a tej. A harmadik héten azonban drámai változást kezdtem tapasztalni, mint amikor átkattintanak egy kapcsolót. Az életem onnantól kezdve örökre megváltozott.

Az energiaszintem az egekbe szökött - és stabilan ott is maradt. Ugyanolyan erősnek és energikusnak éreztem magam reggel hatkor, mint délben vagy este hatkor. A zsírpárnáim erőlködés nélkül elkezdtek leapadni. A konditeremben az addig stagná­ló teljesítményem hirtelen ismét javulásnak indult. Könnyebben álomba tudtam me­rülni, nem riadtam fel éjszaka, és reggel ébresztőóra nélkül is fel tudtam kelni. Ahogy teltek-múltak a napok, rájöttem, hogy a korábbi nyamvadt közérzetemhez képest mennyivel tisztábbnak, frissebbnek és egészségesebbnek érzem magam.

Ám a legfigyelemreméltóbb az volt, hogy ez a harmincnapos kaland milyen gyöke­resen megváltoztatta az evéshez és ételekhez való hozzáállásomat.

Korábban mindig is egészségtelen kapcsolat fűzött az ételekhez. Az evés volt a leg­jobb barátom és egyben a legádázabb ellenségem - büntetés vagy jutalom, erő vagy gyengeség. Többször is szélsőséges fogyókúrával vagy őrült testedzéssel próbáltam úrrálenni a testemen. Ez az új megközelítés azonban mindössze harminc nap alatt megvál­toztatta a hozzáállásomat az ételekhez. Életemben először, jól éreztem magam tőlük. (És most nem arra a „bűnös élvezetre” gondolok, amit egy fagyi nyújt az első néhány nyalintásnál - és amit aztán egy teljes napon át tartó bűntudat, szégyen és szorongás követ -, hanem tartós, egészséges, igazán jó érzésre.)

A cukor utáni sóvárgásom megszűnt. A késztetés, hogy szemétre való gyors-kajákat tömjek magamba, amikor unatkozom, zaklatott, mérges vagy feszült vagyok, egysze­rűen köddé vált. A bőröm kitisztult, a hajam visszanyerte a fényét, a hasam laposabb lett, és mindenkitől azt hallottam, hogy „kivirultam”. Több lett az energiám, gyakrab­ban mosolyogtam, és barátságosabb lettem a munkatársaimmal. Hirtelen leírhatatlanul boldognak éreztem magam.

A bonyolult, többlépcsős, önsanyargató próbálkozások után megdöbbentett a fel­fedezés, hogy nem kell mást tennem, mint jobban megválogatni, milyen ételek kerül­jenek a tányéromra. Harminc napon át csakis olyan ételeket ettem, amelyek jót tettek az egészségemnek. Ezekből annyit fogyaszthattam, amennyit csak akartam, és nem kellett számolgatnom a kalóriákat vagy kimérnem az adagokat. Az a harminc nap tényleges, kézzelfogható és igencsak pozitív változást hozott az életembe.

Ezt az új, egészséges és kielégítő kapcsolatot az ételekkel, az evéssel és a testemmel a mai napig sikerült megőriznem - pusztán azért, mert egy hónapon át odafigyeltem, hogy mi kerül a tányéromra.

Ne aggódj nem akarunk eladni neked semmit.. de ténylg maradj velün.

Te milyennek látsz egy jó embert? Milyen az élete?

Túl sokan hiszik azt, hogy a jó emberek lúzerek!

Túl sokan hiszik azt, hogy csak kizsákmányolással lehet elérni bármit is az életben! 

Túl sokan áldozatok, ezért azt hiszik, csak azoknak van valamijük, akik lenyomnak másokat!

Én a jó emberek mellett állok ki, akik támogatnak másokat, akik segítik a többieket, ugyanakkor vannak elképzeléseik, vannak céljaik és tudják mikor kell IGEN-t mondani és tudják, mikor NEM-et.

a kiégés egyik lehetséges oka (SIKERES embereknél is!!!), az, ha felborul az adok-kapok egyensúlya.

Azaz: hosszú ideig csak adnak, adnak, adnak.... VAGY hosszú ideig csak tolják bele az energiát a dolgokba, de VISSZA nem kapnak.

Mindkettő veszélyes. Ahhoz, hogy hosszú időn át megmaradjon a motivációnk és elkerüljük a kiégést, szükség van arra, hogy ne csak adjunk, hanem kapjunk is.

Hibát találunk ott is, ahol soha nincs kész semmi. A kapcsolatok olyanok, mint az anyagcsere. Soha nem lehet készre csinálni, nincs az a pont, amikor valakiket kiállítanának egy vitrinbe egy cédulával, hogy : követendő példa, ilyennek kell lennie a tökéletes kapcsolatnak.

Adni és elfogadni! Ha adsz, mindig kapsz, mert az élet egyensúlyban van, bármit is gondolsz erről. Az életet azzal tagadod meg, azzal borítod fel az egyensúlyod, hogy adsz, de nem fogadsz el. Ez a magyarázata annak, hogy valami hiányzik az életedből.

Ha azt érzed, hogy méltatlan hozzád az élet, akkor meg kell tanulnod nem csak adni, hanem elfogadni is. Nem csak elengedni a bevásárló szatyrodat, hanem megfogni és haza is vinni a tartalmát. Könnyű adni, elfogadni talán a legnagyobb kihívás mindenki, az én életemben is. Baromira nehéz megtartani, mert súlya van és következménye. Nem fog mindenkinek tetszeni, de őket nem bánthatjuk ezért, magadat se bántsd, örülnöd kell ennek a súlynak, mert értéket képvisel. Szükséged van az értékes dolgokra neked is és nem csak a többieknek.

Megtanulni tudatosan Igen-t és Nem-et is mondani. Az elfogadásra Igen-t, a kérésre, Nem-et. Azt hiszem ez a jóság mércéje. Odaadni azt, amit tudsz, nem többet vagy kevesebbet, csak amennyi nem fog hiányozni és elfogadni azt, ami jár. Lesz, hogy Nem.-et fogsz mondani, mert kell, hogy megtagadj olyat, amitől nem szívesen válsz meg, de attól még jó ember leszel és nem vagy gonosz. Ha persze, a másik mércéjével méred ezt a jelenséget, már veszítettél a jóságodból, de soha ne a másik szemével vizsgáld magad, mert pokolra jutsz.

Erős tudom a pokol, de meg kell értened, az életed önmagadról szól és soha nem a másikról. Ha fordított életet élsz, a másik szemszögéből próbálsz élni, akkor jönnek létre olyan tragédiák, amikor elmondhatod, hogy kihasználtak, elvettek tőled mindent, semmid nem maradt és már nincs mit adnod.

A fordított élet, egyenes út a pokolra, mert mindenképp eljutsz arra a pontra, ahol már nem lesz mit adnod. Így a másik, aki kér tőled, el fog ítélni, azt fogja mondani, „ne dugd el előle”. Mindegy mennyit adsz fájdalommal, soha nem lesz elég, mert nem lehet megvásárolni a jóságot.

Kicsit olyan ez, mint amikor a maffia zsarol valakit valamivel. Először csak kicsit kérnek cserébe, csak egyszer, majd rendszeressé válik a kérés és mindened oda kell adnod. A maffia szemében jó ember vagy, a sajátodéból nézve pedig lúzer, mert bizony áldozattá válsz. Áldozat akkor is, ha kicsit is adsz olyat, amit nem szívesen adsz. Vannak akik azt állítják 30 éve csak adnak és adnak és adnak. 30 éve csak becsaptad magad azzal, hogy szívből nyújtasz bármit is.

Tudod miért állítom ezt, azért, mert elfogyott a türelmed. Ott ahol nincs szív, ott elfogy a türelem és szép lassan, de leamortizálódtál, elfogytál. Tudod a kicsi még nem fáj eléggé, szinte észre sem veszed.

De 30 évnyi sok kicsi szívtelenség, egyenlő a pokollal. Csak hitegetted magad a jósággal, valójában áldozattá váltál és észrevétlenül csináltál magadból lúzert. Meddig csinálod még?

Tudom, a lelkiismeret, hogyha már eléggé régóta adsz és többet nem adsz, akkor mi lesz a másikkal, mi lesz a maffiával. De mi lesz veled, ha ezt folytatod? Nem csodálom, hogy már jó lenne végre valamit kapni és eleged van az egészből.

Semmi baj nincs azzal, ha vannak elvárásaid. Legyenek is! Nagyon sokan beszélnek a célok fontosságáról, számomra is fontosak a céljaim. Mi ez ha nem elvárás? Szeretettel lehetnek elvárásaid?

Persze, hogy lehet. Fontos, hogy beletedd a szeretet, mert a gyűlölettel, keserűséggel elvárt dolgok vajon tudnak érvényesülni? Az elvárásoknak két érzelmi oldala van. Az egyik gyűlöletre és hiányra épül, a másik szeretetre és bőségre. A gyűlölet, bosszú nem tesz jóvá. A gyűlölet, mindig arra az áldozatra gondol, aki 30 évig csak adott, de nem kapott semmit, igazi bosszú azok ellen, akiknek adtál.

Követelőzés és egy bazi nagy butaság. Így csinálsz poklot a saját életedből, a saját múltadból, mert elhiszed, csak azok tudnak érvényesülni az életben, akik kihasználnak másokat, ledózerolnak, tönkre tesznek. Csak azért, mert ezt élted meg, neked lett semmid, a többiek akik szerinted elvettek tőled mindent, pedig tele vannak. Becsapod magad, mert Te adtad… senki nem vehet el tőled semmi olyat, amit ne adtál volna eddig oda magadtól.

Ne takarózz a többiekkel, hiába magyarázod, hogy ők mennyi mindent tettek veled, becsapod magad és erősíted magadban a lúzerséget. Szerintem nem ezt akarod. Tudod mit akarsz? Végre egész életet élni és abbahagyni az áldozat életét. Az életünk kettős, a múltunk is kettős. Ránézhetsz a múltra, mint befektetésre, ami most térül meg.

Mert bizony, megtérül, ha 30 évig csak adtál. Meg kell tanulnod elfogadni, de nem lesz egyszerű, mert most gyűlölöd azokat, akik eddig elfogadtak tőled. Meg kell szeretned az elfogadó oldalt is, le kell küzdened sok sok évnyi gyűlöletet. Ezen múlik, hogy lesz-e a jövőben valamid vagy maradsz a nincstelenek sorában. De ezt, csak szeretettel tudod megoldani, szeretni azt önmagadban, akit eddig elítéltél.

Én a szeretetben hiszek, én a jó ember mellett állok ki. Az áldozatoknak bármit is mondok, közülük nagyon kevesen hallják meg a szeretet nyelvét, mert a gyűlöletben hisznek, számukra a siker azonos a kifosztással. Hagyd abba, ha elszenvedtél már valamit a többiektől, kicsit figyelj oda magadra. A jövőd kulcsa, a bőséged kulcsa a szeretetben van. Legyél jó ember, legyél kedves a többiekkel, figyelj oda rájuk, de úgy tedd, hogy tudsz arról, Te csinálsz mindent az életedben.

Figyelj oda magadra, mert nagyon sok van benned. Ha 30 évre visszanézel, lásd meg az értékeket, mert ha nem kaptál volna semmit, nem lett volna semmid, ma már nem élnél. Ezzel nem túloztam, mert most is van egy csomó mindened, amit értékelned kell, mert ez az életed minőségének a zálloga. Fontos a nem, fontos, hogy meg tudd állni azt, hogy odaadj olyat, amit nem szívből tudsz nyújtani. Ez fel fog szabadítani, meg fogsz tőle könnyebbülni, mert lesz végre tudatosan valami olyan a kezedben, ami bizonyítottan ott is van.

Ne félj attól, hogy önzőnek fognak nevezni. Kell, hogy legyen benned önzőség, minden NEM az önzőségről szól, mert megtagadsz valamit. De tudd, mindig a másik szemében leszel önző. Azok akik úgy oldják meg ezt a kérdést, hogy eltávolítják az életükből azokat, akik eddig kértek tőlük, azok bizony csak ráültek a problémájukra, de nem oldották meg. Azért, mert elnyomsz, eltüntetsz egy helyzetet, azzal tetőzted a bajt. Azért likvidálod a többieket, mert még mindig áldozat vagy és nem akarsz konfliktusba kerülni.

Igen a másik, a maffia, mindent el fog követni, hogy hozzájusson a megszokott adományaidhoz és picit azt fogod érezni, jár is neki, mert megszoktad, szokásoddá lett ennyi év alatt. De könyörgöm, tudj újra kezdeni és állj ki magadért. Tudj szeretettel érvelni és ne gyűlölködj.

Nem a konfliktust utálod, hanem a gyűlöletet önmagadban, amikor konfliktusba kerülsz. Nem a másik gyűlölete zavar, hanem a sajátod. Ha szeretettel kezeled a gyűlöletet, mondjuk kedvességgel, odafigyeléssel, egészen más eredményt kapsz és meg fogod szeretni az ilyen „megbeszélős” helyzeteket.

Te már tudod, hogy másról lehet kígyót békát mondani, de a meghatározó, hogy Te tényleg milyen ember is vagy, az a saját önértékelésedben van. Lehetsz jó ember, nem vagy lúzer. Tudom, hogy mindenkiben ott a jóság, én minden emberben látom. Lássuk együtt benned és hagyd, hogy érvényesüljön. Engedd meg neki, hogy ki tudjon nyílni, mert szükséged van rá, neki pedig rá.

Drukkolok neked és szorítok, hogyha eddig a kihasznált oldalon álltál, tudj elfogadni és legyen bőséggel és szeretettel teli az életed!

1. A tiltás létrehoz.
2. A tagadással állítasz.
3. Aminek ellenállsz, az hat rád.
4. Amitől félsz, az bekövetkezik.
5. A teremtéshez tér kell.
6. Ami téged vonz, azt te is vonzod.
7. Amit elfogadsz, attól teret kapsz.
8. Amiről van egy képed, arra képes vagy.
9. Csak akkor kaphatod azt, amit akarsz, ha tudod, hogy mi az.
10. Nem kell, hogy kutass a szeretet után, amikor abból vagy.
11. A karma titka: ami körbe megy, az körbe jön.
12. Amit megosztasz másokkal, azt meghálálja az Univerzum!

Ha nem vagy tudatos, nem ismered a működésed, akkor jogosan állíthatod, hogy “nem rajtad múlik”, “nem tehetsz arról ami történik veled”, mert csak résztvevője vagy, de nem az alkotója az életednek.

Ne szégyeld ha kapsz..

Amit most megmutatok neked ebben a bejegyzésemben,
az képes megoldani az összes pénzügyi problémádat.

Ráadásul annyira egyszerű, hogy a legtöbb ember figyelmen kívül hagyja.

Itt a szabály:

„A bevétel az orvosság mindenre.”

Amilyen egyszerűnek hangzik, annyira kevesen
használják.

Egy átlagember az ideje nagy részét azzal tölti,
hogy a kiadásokat nézegeti.

Hogyan ossza be a pénzét?
Mire költhet a boltban és mire nem?
Hogyan fizesse a számlákat az adósságokat?

Egy cégvezető ugyanígy viselkedik.
Foglalkozik a termeléssel, a szállítással, és ezer céges problémával.
De nem jut eszébe, hogy ha vevőket szerezne, és több
bevételt, minden egyes problémája megoldódna.

Nézd meg a pénzügyi kimutatásod.
A bevétel rovatban csak pár tétel van.
A kiadás rovatban azonban ezer!

De ez a kevés bevétel képes ezt a valag kiadást fedezni!

Miért nem keresel pár új bevételi forrást akkor?

Ha alkalmazott vagy, irány a másod állás!
Vagy kérdezd meg a mostani munkahelyeden.

„Mit kell tennem, hogy többet, mondjuk kétszer ennyit
fizessetek nekem?”

Ha vállalkozó vagy szerezz ügyfeleket, új bevételi
forrásokat, sokszorozd meg a reklám mennyiségét.
Tedd magad ismertté.
Ne pénzzel, csak gondoskodj arról, hogy a csapból is te folyj!

Egyszerűen változtasd meg a hozzáállásod.

Valószínű, hogy az időd 95%-át eddig azzal töltötted,
hogy a kiadásaiddal foglalkoztál. 

Mi lenne ha megfordítanánk?

Mostantól az időd 95%-át fordítsd a bevétel szerzésére,
és a fennmaradó 5% bőven elég a kiadásokra.
Szégyen nélkül.

"Nem kell ahhoz valamilyen - nyugatiak számára - egzotikus kultúrában vagy tradícióban felnőni, hogy félelmetes értelmezést adjunk egy önmagában is félelmet keltő élménynek."
(Douwe Draaisma)

Egyik barátom egyszer ezt mondta:

"-Anyósom egyik kedvenc kérdése, mikor eljön hozzánk,
és a lakás pont nem tökéletes rendben várja:

- Mi lesz, ha jön valaki? Mit fog szólni, hogy morzsa van az asztalon?

Egyesek szerint kellemetlen szokásomhoz híven ezt mondtam,:

- így válaszolj anyósnak:

- Őszintén? Nem érdekel, mit mondanak mások az ÉN házamról, az ÉN asztalomról, az ÉN morzsámról.

Merthogy szerintem bőven elég megküzdenünk életünk során azokkal az elvárásokkal, amik belőlünk fakadnak, amik nemzedékeken át családtól és a népünktől ránk ragadtak, amik miatt vélt vagy valós szégyent kellene érezni, és ha ezeken túl ráadásként még másoknak is meg akarnánk felelni, akkor onnantól kezdve azoknak a másoknak az életét élnénk, nem a sajátunkét.
Azok, akik mindig mások elvásárainak akarnak megfelelni, és pusztán az hajtja őket előre, hogy jajj, vajon mit szólnak majd mások, azoknak soha nem lesz egy nyugodt pillanata sem az életben, mert folyton szégyen érzetük lesz, a világ már csak olyan, hogy ezernyi elvásárt ró ránk, a nap minden percében.

Hogyan lehet ezektől az elvárás-nyomásoktól megszabadulni?
Hogyan lehet végre levetkőzni magunkról a "jajistenem, mit fog szólni az a vadidegen ember???" érzést?

Könnyedén, ha van elég önbizalmunk. Mert a másoknak való megfelelési kényszer semmi másról nem szól, mint önbizalom hiányról.
És a belénk nevelt szégyenérzettől.

Vannak dolgok, amik fölött talán nincsen hatalmad, és nem tudod megváltoztatni őket, de egyik sem zárhat el a céljaidtól, legfeljebb kicsit távolabbra sodor. Az viszont már csak rajtad múlik, hogy ellenkormányozod a hajódat, vagy végleg bevonod a vitorlákat.

"Az ember csak később fizeti meg az árát mindennek."

(Dorthe Nors)

És most csak erős idegzettel rendelkezők olvassanak tovább...

Valahol olvastam egyszer (talán Braskó Csabától), hogy minden ember (és nemzet) döntései mögött a fejében élő kultúra a felelős.

Az, hogy egy nép történelme során hogyan alakultak a dolgok.

Amerika egy új föld volt, tele ismeretlennel. Küzdeni kellett. A semmiből létre kellett hozni valamit.

Ezért sikerorientált és pozitív az amerikai nép.

A magyar ember viszont más. Reménykedik, de fél cselekedni. Mert az egész történelmünk során "itt ült" valaki a nyakunkon (tatár, török, osztrák, orosz és most "az új világrend") és minden törekvést véresen megtorolt.

Az elmélet szerint, egy népet "kihozni a gödörből" csak úgy lehet, ha módszeresen átalakítod a kultúráját. Ha az embereknek elkezded átadni, hogy igenis lehet másként gondolkodni.

Ez nagyon kemény feladat.

És sokáig tart.

Azok a nemzetek jutnak messzire, amelyek kultúrája inkább pozitív, mint negatív. Amely népekben kevesebb a haszontalan "bevésődés".

Nincs jó, vagy rossz kultúra (illetve kár lenne pálcát törni bármelyik felett).

Csak olyan van, amelyikben több (vagy kevesebb) a korlátozó elem.

A magyar kultúra rendkívül önkorlátozó, és azért alakult így, mert folyamatosan arra buzdítottak minket, hogy eláruljuk egymást.
Ezért már sokan a saját családjukban sem bízhattak meg.

Ez a szégyen...

Persze, ez nagyon leegyszerűsített okfejtés és sokat lehetne rajta vitatkozni, hogy mi, miért lett ilyen.

Sőt, nem is mernék mély vitába szállni e témában.

Az viszont tény: Azért nehéz idehaza ninden, mert a magyar ember...

• bizalmatlan
• szkeptikus
• önbizalom hiányos (mégis kissé arrogáns)
• csak saját magával foglalkozó
• (ma már) nehezen összefogható egy ügyért
• nehezen fogad el segítséget
• nehezen követi a világot - nehezen alkalmazkodik
• és ami fontos: "Mindig más a hibás".

Persze, mindennek vannak előnyei is.

Például, nagyon sok tudósunk van, akik ugyan magányos harcosok, ám - talán éppen ezért - zseniális feltalálók.

Piszok jól feltaláljuk magunkat számos helyzetben, szóval leleményesek vagyunk.

Büszkék vagyunk (bár nem tudom, ez jó vagy sem).

Hűségesek vagyunk ahhoz, akit egyszer kiválasztottunk (mert ugye nehezen alkalmazkodunk egy új céghez pl.)

De a lényeg:

Ezekkel lehet vitatkozni...lehet ellenük harcolni...de talán sokkal egyszerűbb, ha felhasználod a magyar emberek jellemzőit.

Ha tudod, hogy szkeptikus a magyar, akkor erre készülnöd kell...jobban, mint mások (pl. szenzációs bizonyítékokkal).

Ha tudod, hogy büszkék vagyunk, akkor mutasd meg nekünk, hogyan lehetünk még inkább azok.

És így tovább...

Azon gondolkodj, HOGYAN nyerd el a bizalmukat és a megértésüket.

Mert, ha egyszer melléd állnak, arra - talán - egy életen át építhetsz.

Gyűjts össze minden olyan embert a környezetedben

akik támogatják a célodat, és mondd el nekik, hogy

meg fogod növelni az energiádat.

Kérdezd meg, hogy veled tartanak-e.

Ha igen, és ők is akarják ezt, akkor ők azok az

emberek, akikkel érdemes tartanod a kapcsolatot.

A kétkedőktől pedig soha ne fogadj el tanácsot!

Szép új világ!!

Ha túl sokáig vársz a megfelelő alkalomra, azon kaphatod magadat, hogy az alkalom már régen odalett, és te túl későn próbálod menteni a menthetőt. Ne késlekedj, inkább ugorj előbb fejest, mint hogy utólag próbáld bizonygatni, hogy te már készen álltál.