A boldogság tanulható!
sikeresebb akarsz lenni? Gazdagságra vágysz?

Akkor itt van egy fontos dolog...

Fizess...de "neki"

Talán nem tőlem hallod először, hogy elsőként mindig saját magadat fizesd ki. Ez egy nagyon régi pénzügyi szabály. Robert Kiyosaki, George S. Calson (ő írta a Babilon leggazdagabb ember című könyvet), és a pénzügyi világ egyöntetűen azt javasolja, hogy magadat fizesd ki először.

Ha szeretnél gazdag lenni, és tényleg igazán akarod, akkor ez a szabály a legelső, amit meg kell tanulnod.

Ez nem azt jelenti, hogy hanyagolj el minden más pénzügyi feladatot, és hogy ne fizesd ki az adósságaidat, ne fizess adót és így tovább. Ezeket is meg kell oldanod.

De az első dolgod, bármilyen bevételről legyen szó, hogy magadat fizesd ki elsőként.

Mit jelent ez az "egyéb" sikered szempontjából?

Azt, hogy először saját magadra fordíts az idődből. Azaz, saját magaddal foglalkozz minden nap elsőként.

Bármit is teszel, bárhol is vagy, bármi is a helyzet, a nap első órája a tiéd legyen.

Ezt ne add oda a főnöködnek (ha van). Ne add oda a vevőknek. Ne add oda semmilyen nyűgös problémának vagy más dolognak, amiről úgy véled, nem várhat.

Ez az idő a tiéd. Minden egyes napon. Ezt saját magadnak "fizesd ki" elsőként.

Ha elfogadod ezt a gondolkodásmódot, akkor minden nap, az első órában tanulj valami fontosat. 

És később, ha már megtanultad megvalósítani ezt minden egyes nap, sokkal gyorsabban fogsz haladni, mint bármikor máskor az életben.

A legtöbb ember a reggeli órákban a leginkább kreatív és energikus. Miért ne fordítanák a legjobb időszakot saját magukra?

Az igazság az, hogy a repülőgépeken pontosan tudják azt, hogy az első te saját magad vagy. Ez nem önzés. 

Komolyan. A legtöbbet úgy teheted másokért, ha saját magadat előtérbe helyezed.

Megmagyarázom.

Ha utaztál már repülőn, akkor tudod, hogy az elején mindig egy rövid „kiselőadás” következik. A stewardess kiáll, és több biztonsági szabályról is beszél. 

Elmondja azt is, hogy ha véletlenül valamilyen baleset történik, és az oxigén maszkok lenyílnak, mindig a sajátodét rakd fel elsőként, mielőtt elkezdenél másoknak segíteni. Lehet szó a gyermekedről, a párodról, bárkiről. Nem számít.

A saját maszkodat kell feltenned elsőként. Mert ha nem így teszel, meghalhatsz. És akkor képtelen leszel bárkinek is segíteni, nem igaz?

Nos, ez így van az élet számos területén is...a sikerben is.

Ha a vevőkkel, a céges ügyekkel foglalkozol elsőként, akkor "megfullad" a saját kreativitásod, így másoknak sem tudsz igazán jól segíteni.

Az első órát minden nap fordítsd arra, hogy fejleszted saját magadat. Ne „ügyintézz”. Ne gondokat oldj meg. Fejlődj.

Megpróbálsz egy új életstílust kialakítani? Megpróbálsz szabaddá válni? Le akarsz fogyni? Több vevőt akarsz? Külföldön szeretnél élni?

Bármi is legyen a célod, fejleszd magad azokon a területeken...nem számít miről van szó.

Nézd, ha például több vevőt akarsz, és reggel azonnal indulsz vevőt szerezni, de nem készíted fel az elmédet, hogy egyre jobb eladó legyél, akkor hogyan várod el saját magadtól, hogy egyre jobb és jobb teljesítményt érj el?

Ha le szeretnél fogyni, de nem fejleszted magad, hogyan tudnád tökéletesíteni a folyamatot, akkor hogyan várod el saját magadtól, hogy sikerüljön?

Ha szebb udvart akarsz, de nem szánod rá magad, hogy megtanuld, hogyan csináld, akkor hogyan lesz szép az az udvar?

Érted a lényeget?

Nem lehetsz mindenki más főnöke, ha a saját magadé sem vagy.

Miért ne adnád hát magadnak az első órát? Miért ne adnád az első órát annak, amin dolgozol?

El fogod végezni minden más munkádat is...attól függően, hogy egy ügyfélnek dolgozol-e, vagy bármi más feladatod van.

De ha minden erődet és a legjobb óráidat másoknak adod, akkor mire a saját feladatodhoz érsz, már fáradt és elnyűtt leszel. Nem leszel olyan kreatív, erős és aktív, mint kellene. 

És akkor csak arra leszel képes, hogy megalkosd a saját birodalmad egy „béna változatát”.

Ismétlem, ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkozz a Főnököddel vagy a cégeddel. Nem azt jelenti, hogy nem kell jól bánnod másokkal. 

Kell.

De személyes tapasztalatból mondom, hogy ha először saját magadra fordítasz időt, akkor másoknak is sokkal lelkesebben fogsz segíteni, mert tudod, hogy a saját utad jól halad.

Ez nagyon jó érzés. Bízz bennem. Csak próbáld ki egyszer, ha még nem csináltál ilyet. Az első óra legyen a tiéd, és haladj az önfejlesztéssel, vagy szerezz vevőket. Valósíts meg dolgokat, amik előbbre visznek. 

Ez hatalmas különbséget jelent, ezt megígérem.

Akkor minden nap az első órában tanulj valamit a .

Hidd el, ez az egyik legfelemelőbb titok, ami hatalmas változást hoz majd. Hiszen így valóban fejlődni fogsz, és bizony, ezen múlik szinte minden sikered az életben.

Az életnek van egy olyan szakasza, amikor a dolgok összesűrűsödnek. Valahogy így fest a dolog:

A második gyerek épp megérkezett. Az első épp, hogy szobatiszta. A nap akkor kezdődik, amikor 4:15-kor az egyik felsír, és rögtön utána a másik is bömbölni kezd:-)
Anya otthon van a gyerekekkel, vagy Anya dolgozik a gyerek mellett.
Vagy a bébicsősz viszi el a pénzt, vagy az, hogy csak egy kereső marad a családban. Előbb-utóbb pedig mindenkinek kiürül az érzelmi üzemanyagtartálya, és örül, hogy egyben tudja tartani a dolgokat…

Intimitás? Ó persze, két síró gyerek és két kialvatlan felnőtt egy ágyban.
Apa reggel 7-re bemenekül a munkahelyre, menet közben igyekszik nem leinni magát az epres joghurttal. Zsebében 3300 forint lapul, hogy fedezze az ebédet. Egész hétre. Néha visszagondol, hogy milyen szépnek tűnt 3-4 éve a világ és csak csodálkozik: mintha egy másik életbe került volna.

A főnökei igéretes munkaerőnek tartják, de sajnos túl gyakran esik abba a hibába, hogy túlvállalja magát. Ha kitör otthon a harmadik világháború, mert elfelejtett elmosogatni, akkor néha még késik is. De nem adja fel. Nem adhatja fel. Tudja, hogy az élet számára többet tartogat, mint amit éppen a környezetében lévő “jóakarói” szánnak neki. Nem téveszti el maga elől a célt: felelősséget vállalt és szembenéz önmagával esténként. Tudja, hogy a fejlődéshez, a kívánt magasabb szintű életminőséghez tanulnia kell.

Tudja, hogy módszereket, eszközöket, mintákat kell keresnie: egy olyan példaképet, aki már járt itt, és felhúzza őt oda, ahol a problémáira megoldást talál. Legtöbbünknek ismerős ez a helyzet. Sokaknak talán rossz emlék, mert nem sikerült egyben tartani a dolgokat. Sokak talán épp most vannak egy olyan holtponton, amikor egy jó szó, egy jó módszer csodákat tehet, ha még ott lakozik egymás iránt a szeretet. Sokan boldogan tekintenek vissza és megerősítést szeretnének, hogy még boldogabban éljenek…

..
 Az élet egyszeri, gyönyörű és megismételhetetlen.
Megint a hangok.
Általában minden reggel erre ébredek.
Álmom homályos képéből egy hang szólít.
Kelj fel.Nem törődik testem fizikai fáradságával mely pihenésre hivatott.
Felkelt és mint a moziban képeket vetít elém,
megmutatja múltam?
Jelenem?
Talán jövőm?
Nem tudom de azt érzem információ értékkel bír.
Csendes, de átható érzésekkel mondja közölni valóját.
Ébredj, nyisd ki a szemed.
A szemed mellyel olyan helyekre is ellátsz, belátsz ahol testi szemek semmit sem érnek.
Érzem fizikai testem minden porcikája zsibbad, bizsereg.
Nem engedném el ezt az érzést.
Majd csendesen elvonul és kissé felemelve hagy, had érezzem minden pillanatát.
Minden másodpercét az életemnek ami most itt erővel érezhető.
Nem kell keresnem, kutatnom, egész valójában itt van velem, bennem.
Míg próbálom eszemmel megérteni egy sugallat jelez, beköszönt, üdvözöl.
Én vagyok a Te lelked.Itt vagyok veled, figyelek, vezetlek
.Aztán mint ki elvégezte feladatát lecsendesedve leül és megpihen testemben éberen, figyelőn mint egy szülő ki figyeli kicsinyét.
Köszönöm, hogy ma is " lelkesen" élhetem az életem.

 A boldogság tanulható.

Egész évben szükség van a rendszeres véradókra, hiszen ez egy olyan élő anyag, melyet a szervezetünk állít elő és semmivel sem pótolható. A legtöbb rendezvényen találkozhatsz véradóhelyekkel, ha nálad van a személyid, lakcímkártyád, TAJ kártyád, elmúltál 18. ugorj be hozzájuk!


Természetesen nem csak ezek a feltételei , hogy vért adhass :

• betöltött 18. életév,
• minimum 50 kg testsúly,
• személyi/jogsi/útlevél, TAJ- és lakcím kártya,
• minimum 56 nap eltelt az utolsó véradás óta,
• a férfiak évente négyszer, a nők háromszor adhatnak vért,
• a véradás előtt sok folyadékot kell fogyasztani és enni kell,
• a gyógyszerszedés önmagában nem kizáró ok, a helyszínen lévő orvos dönt arról, hogy adhatsz-e vért így,
• a Munka Törvénykönyve szerint 4 órás távolmaradás illeti meg a véradókat, melyhez a Vöröskereszt igazolást is kiállít,
   
• így rendszeres időközönként szűrést is kapsz (fertőző betegségek vérlemezkeszám..)
  végül 3 ember életét mentheted meg, mert mindenki csak a számára szükséges alkotóelemet kapja.
   

450 ml vért vesznek le, mely egy egészséges szervezetnek nem megterhelő, mivel tartaléknak számít. A beavatkozás annyiból áll, hogy beszúrnak egy tűt a vénába, és már folyhat is a a nedű.
Szerintem úgy kevésbé fáj és kevésbé érzed magad rosszul, ha nem nézel oda.
Nézegesd a környezetet, az ablakon át a tájat, vagy bármit.
Előfordulhat, hogy a kezedbe nyomnak egy gumilabdát, amit nyomogatni kell, hogy megfelelően folyjon a vér.
Ha vége és lejött a kellő mennyiség, egy-két különböző színű kémcsőbe levesznek mintákat, mely alapján vizsgálatokat végeznek.
Végül kiveszik a tűt, és 3-4 órára bekötil a karod (ne terheld.)
Ez fontos, mert egyébként véraláfutásos lehet, vagy egyszercsak folytatódhat a vérzés.
Majd a helyszíntől függőn kapsz donor-dotációt. ( fürdőjegyek, üdítő stb ).
Ébredj fel és keress egy megfelelő időpontot:
http://veradas.hu

A jelenlegi körülményeid nem határozzák meg, hogy hová fogsz eljutni,
csak azt, hogy honnan indulsz.
  Ha visszatekintesz a mögötted álló múltra sok megpróbáltatást és nehézséget látsz magad mögött és gyakran úgy érzed a sorsod azért szánt neked ilyen nehéz életet és ennyi megpróbáltatást, mert bűnhődnöd kell egy régen elkövetett bűnöd miatt, amit talán nem is ebben az életedben követtél el?

Annyira hozzászoktál ahhoz, hogy a sorsodra, mint a gonosz ellenségedre tekints, hogy közben meg is feledkezel arról, hogy mennyi ajándékot kaptál tőle csak azáltal, hogy képes voltál úrrá lenni az életed megannyi megpróbáltatásán.

A sorsod azért küld neked boldogtalan és szenvedéssel teli kapcsolatokat, hogy megtanítson felismerni és értékelni a boldog és szeretetteli kapcsolatokat. Egy boldogtalan kapcsolat arra sarkall, hogy megtanuld szeretni önmagad és ne köss kompromisszumot egy olyan emberrel, aki nem becsüli meg a benned élő csodát.

Azért kapsz a sorsodtól olyan munkát, amit utálsz csinálni, hogy felébressze benned az erőt, ami arra sarkall, hogy a szenvedélyedet követve megtalálhasd azt a hivatást, amit egy életen át tudsz követni.

Azért születtél, hogy betöltsd a küldetésedet, de addig nem tudnád felismerni mi az, amíg nem találkoztál azzal, ami biztosan nem az.

Azért kapsz a sorsodtól balesetet és betegséget, hogy megállj egy pillanatra és észrevedd, ha rossz irányba indultál el. Amikor megállásra és pihenésre késztet az életed olyan felismeréseket szerezhetsz, amik nélkül vakvágányra futna az életed. Ébredj fel.
Az Ébredés ekkor sokszor fájdalmas.
A sorsod azért akadályoz minden erővel, hogy haladni tudj, mert az irány, amit minden erőddel követni akarsz nem a te utad. Abban a pillanatban, hogy ezt belátod és nem feszülsz bele teljes erővel az akadályba azt is látni fogod, hogy milyen közel van és milyen nyilvánvaló a megoldás…

A sorsod szeret téged és nem az ellenséged, hanem a legjobb barátod, aki segíteni  próbál Neked.

Ha egy pillanatra megállsz és megfordítod a nézőpontodat meg fogod látni, hogy minden ami történik veled igazából a te érdekeidet szolgálja.
Az Univerzum a sors energiáin keresztül mutat számodra utat és ezek az energiák folyton mozgásban és változásban vannak. Abban a pillanatban, hogy megismered és megfogadod az energiák útmutatásait soha többé nem fogod úgy érezni, hogy a sorsod akadályokat gördítene eléd, éppen ellenkezőleg meglátod majd minden “akadályban”, a segítő, támogató, útmutató és szeretettel teli energiákat.
 

A keletieknek van egy nem mindennapi legendája.

Két szerzetes vándorlás közben egy megáradt patakhoz ér. Magas a víz, irtózatos mennyiségű sarat, törmeléket sodor magával. A patak partján áll egy nagyon szép lány, aki láthatóan azon vacillál, hogyan juthatna át a túlpartra, de nem mer belemenni a vízbe. Az egyik szerzetes szó nélkül a karjába kapja, és átviszi a vízen. Majd a két szerzetes folytatja a vándorútját.

Este, mielőtt nyugovóra térnének, a m a másik szerzetes végül is kifakad: Hogyhogy te a karodba vetted, magadhoz ölelted ezt a lányt? Mi szerzetesek nem tehetünk ilyet! A társa azt feleli: Ide figyelj! Én ezt a lányt már órák óta letettem. Te még mindig cipeled?

Nagyon pontos történet, mert arra világít rá, hogy egy ember miféle bűntudatokat, sérelmeket, megbántottságokat cipel egy életen keresztül, amelyek már rég elmúltak, nincsenek, és az erejüket kizárólag onnan kapják, hogy az ember újra és újra felidézi magában a sérelmeit, nehogy elfelejtsen egyet is közülük. Tehát épp ő adja az erejüket.

Vagyis nem biztos, hogy Freudnak igaza van abban, hogy ennyire meghatároz a múlt, és nem lehet megszabadulni tőle. Hogy a múlt, a kapott impulzusok és pofonok, az életem  mondja meg, milyen ember leszek, milyen karakter leszek.
Hát hogyne! De csak akkor, ha én magam táplálom és folyton újratöltöm energiával a saját múltbeli negatív élményeimet, majd nagy szemekkel bámulok, hogy ez még mindig jelen van az életemben.”

Popper Péter


 

Hogy kezdődött, honnan ered, mitől lettünk ilyen jók benne?
Bár nem mindenki. De mindenki látott már ilyet.

Az eredendő főbűn: a lusta, a sunyi mennybe megy

A múlt rendszerben mindenkinek volt munkahelye. Legalábbis névleg, mert dolgozni nem biztos, hogy kellett. Akinek nem volt állása, és igazoltatáskor fennakadt a hálón, azt a rendőrség előállította. Megszabták neki, hogy mennyi időn belül kell elhelyezkednie, s hogy ez megtörtént-e, a későbbiekben ellenőrizték. Ha továbbra sem fűlt az illető foga a munkához, akkor közveszélyes munkakerülővé nyilvánították, amiért börtönbüntetés is járhatott, ha visszaesőként tette. Mondhatjuk, hogy könnyű volt ezt megkövetelni, mert minden állami tulajdonban állt, és a központi költségvetés fizette a munkabéreket. A lógósnak és a szorgalmasan dolgozónak egyformán tökmag, szotyi, frutti ütötte a markát, tisztességes fizetés helyett.

Ment az egyenlősdi, keverték a fogalmakat bevált, magyar szokás szerint, azt mondták, minden egyes ember ugyanannyit ér. De a semmirekellő potyaleső és az odaadóan teljesítő hasznossága között nem bizonyult szerencsésnek egyenlőségjelet tenni.

A hajtós egy idő múlva megelégelte, és azt mondta, hülye lenne törni magát, amikor a henye ugyanannyit kap.
Ráadásul az számított okosnak, aki kikímélte magát, és úgy állt a melóhoz, hogy más is hozzáférjen. A többség már hétfőtől kezdve a hétvégét várta epekedve, úgy tett, mint aki a munkaidejében megállás nélkül dolgozik, és péntek reggeltől, mondhatni, az életéért küzdött, hogy kibírja legalább kettőig, és végre titokban leléphessen.

A gyárban dolgozók vagy géemkázók vitték haza az alkatrészt, a szerszámot a fusihoz, a saját tolvajtársaikat is tovább lopva ezzel, az orvosok vitték a klinikákról a magánrendelőikbe a kötszert, a gyógyszert és az új műszereket, s leadták cserébe a saját régijeiket, s a nagyobb beavatkozásokat, hivatkozva a biztonságra, elvégezték a kórházakban, majd varratott szedtek, vagy kötést cseréltek a magánpraxisban, ahol természetesen az egész kezelést kifizettették. A takarítónőm az első pesti lakásomban felajánlotta, hogy szívesen hozza a szereket a minisztériumból, mert ott úgyis van, és a beszerzési árat megfelezhetjük, így mindketten jól járunk.

Jól járunk? Valóban nem számít egy fikarcnyit sem, hogy az, amin osztozunk, valaki másé?

És ma: ugyanez a helyzet

A különbség csak annyi, hogy bizonyos körökben már nem ilyen nevetséges tételekben megy a játék.
Simán visszapörgetik a régi autók kilométeróráját, áthúzatják a kormányt vagy az ülést, hogy a pár ezer eurós autót a nepperek sokmilliós haszonnal értékesíthessék.
Nekik jár a pénz, azt mondják, mert munkájuk van azzal, hogy az autó szép legyen. Ez igaz.
Csakhogy nem a munkájuk árát kérik el, hanem azt hazudják, hogy a kocsi új. Aztán ha az első kanyarban darabjaira hullik a verda, az csupán a vevő felelőssége, hiszen láthatta, mit vett, de ha keresné is az eladóit, két nap múlva a cégnek bottal üthetné a nyomát.
A magyar biót (tisztelet a kivételnek) csak éjszaka permetezik, a nagybanin megvásárolt külföldi tojásokat a pajtában pakolják másik csomagolásba. Ez is ügyes, nem?
Tényleg nagyszerű játék ez a körbeátvágósdi.

Mindig az veszi ki elsőként a kosárból a legtöbbet, aki a legkevesebbet tette bele…

Várom a pillanatot, amikor ráébredünk arra az akadémiai bonyolultságú igazságra, hogy a nulla akárhányszoros matematikai többszöröse nulla.

Jött 1990.. a magánosítás, a piac.
Akkora pofont kevert le nekik az élet, hogy máig zúg a fülük ...vagy ugyanazt teszik ma is..

Miért kell a másikat pofán vágni?
Miért jó az ha beszólok a buszvezetőnek,
ha az utast megszopatom,
ha nem írom alá a papírt amivel pénzhez jut,
ha leüvöltöm a szerencsétlen hiatalnokot aki megpróbálja betartani a tőrvényt?
Miért pofozzuk egymást virtuálisan s verbálisan.. miért nem lehet normálisan viselkedni??
Nem lenne az amúgy már generációkon át szétvert, és pofán vágott életünk kicsit szebb ha legalább egymásra figyelnénk?