a múlt bűnei

A keletieknek van egy nem mindennapi legendája.

Két szerzetes vándorlás közben egy megáradt patakhoz ér. Magas a víz, irtózatos mennyiségű sarat, törmeléket sodor magával. A patak partján áll egy nagyon szép lány, aki láthatóan azon vacillál, hogyan juthatna át a túlpartra, de nem mer belemenni a vízbe. Az egyik szerzetes szó nélkül a karjába kapja, és átviszi a vízen. Majd a két szerzetes folytatja a vándorútját.

Este, mielőtt nyugovóra térnének, a m a másik szerzetes végül is kifakad: Hogyhogy te a karodba vetted, magadhoz ölelted ezt a lányt? Mi szerzetesek nem tehetünk ilyet! A társa azt feleli: Ide figyelj! Én ezt a lányt már órák óta letettem. Te még mindig cipeled?

Nagyon pontos történet, mert arra világít rá, hogy egy ember miféle bűntudatokat, sérelmeket, megbántottságokat cipel egy életen keresztül, amelyek már rég elmúltak, nincsenek, és az erejüket kizárólag onnan kapják, hogy az ember újra és újra felidézi magában a sérelmeit, nehogy elfelejtsen egyet is közülük. Tehát épp ő adja az erejüket.

Vagyis nem biztos, hogy Freudnak igaza van abban, hogy ennyire meghatároz a múlt, és nem lehet megszabadulni tőle. Hogy a múlt, a kapott impulzusok és pofonok, az életem  mondja meg, milyen ember leszek, milyen karakter leszek.
Hát hogyne! De csak akkor, ha én magam táplálom és folyton újratöltöm energiával a saját múltbeli negatív élményeimet, majd nagy szemekkel bámulok, hogy ez még mindig jelen van az életemben.”

Popper Péter


 

Hogy kezdődött, honnan ered, mitől lettünk ilyen jók benne?
Bár nem mindenki. De mindenki látott már ilyet.

Az eredendő főbűn: a lusta, a sunyi mennybe megy

A múlt rendszerben mindenkinek volt munkahelye. Legalábbis névleg, mert dolgozni nem biztos, hogy kellett. Akinek nem volt állása, és igazoltatáskor fennakadt a hálón, azt a rendőrség előállította. Megszabták neki, hogy mennyi időn belül kell elhelyezkednie, s hogy ez megtörtént-e, a későbbiekben ellenőrizték. Ha továbbra sem fűlt az illető foga a munkához, akkor közveszélyes munkakerülővé nyilvánították, amiért börtönbüntetés is járhatott, ha visszaesőként tette. Mondhatjuk, hogy könnyű volt ezt megkövetelni, mert minden állami tulajdonban állt, és a központi költségvetés fizette a munkabéreket. A lógósnak és a szorgalmasan dolgozónak egyformán tökmag, szotyi, frutti ütötte a markát, tisztességes fizetés helyett.

Ment az egyenlősdi, keverték a fogalmakat bevált, magyar szokás szerint, azt mondták, minden egyes ember ugyanannyit ér. De a semmirekellő potyaleső és az odaadóan teljesítő hasznossága között nem bizonyult szerencsésnek egyenlőségjelet tenni.

A hajtós egy idő múlva megelégelte, és azt mondta, hülye lenne törni magát, amikor a henye ugyanannyit kap.
Ráadásul az számított okosnak, aki kikímélte magát, és úgy állt a melóhoz, hogy más is hozzáférjen. A többség már hétfőtől kezdve a hétvégét várta epekedve, úgy tett, mint aki a munkaidejében megállás nélkül dolgozik, és péntek reggeltől, mondhatni, az életéért küzdött, hogy kibírja legalább kettőig, és végre titokban leléphessen.

 

A gyárban dolgozók vagy géemkázók vitték haza az alkatrészt, a szerszámot a fusihoz, a saját tolvajtársaikat is tovább lopva ezzel, az orvosok vitték a klinikákról a magánrendelőikbe a kötszert, a gyógyszert és az új műszereket, s leadták cserébe a saját régijeiket, s a nagyobb beavatkozásokat, hivatkozva a biztonságra, elvégezték a kórházakban, majd varratott szedtek, vagy kötést cseréltek a magánpraxisban, ahol természetesen az egész kezelést kifizettették. A takarítónőm az első pesti lakásomban felajánlotta, hogy szívesen hozza a szereket a minisztériumból, mert ott úgyis van, és a beszerzési árat megfelezhetjük, így mindketten jól járunk.

Jól járunk? Valóban nem számít egy fikarcnyit sem, hogy az, amin osztozunk, valaki másé?

És ma: ugyanez a helyzet

A különbség csak annyi, hogy bizonyos körökben már nem ilyen nevetséges tételekben megy a játék.
Simán visszapörgetik a régi autók kilométeróráját, áthúzatják a kormányt vagy az ülést, hogy a pár ezer eurós autót a nepperek sokmilliós haszonnal értékesíthessék.
Nekik jár a pénz, azt mondják, mert munkájuk van azzal, hogy az autó szép legyen. Ez igaz.
Csakhogy nem a munkájuk árát kérik el, hanem azt hazudják, hogy a kocsi új. Aztán ha az első kanyarban darabjaira hullik a verda, az csupán a vevő felelőssége, hiszen láthatta, mit vett, de ha keresné is az eladóit, két nap múlva a cégnek bottal üthetné a nyomát.
A magyar biót (tisztelet a kivételnek) csak éjszaka permetezik, a nagybanin megvásárolt külföldi tojásokat a pajtában pakolják másik csomagolásba. Ez is ügyes, nem?
Tényleg nagyszerű játék ez a körbeátvágósdi.

Mindig az veszi ki elsőként a kosárból a legtöbbet, aki a legkevesebbet tette bele…

Várom a pillanatot, amikor ráébredünk arra az akadémiai bonyolultságú igazságra, hogy a nulla akárhányszoros matematikai többszöröse nulla.


Jött 1990.. a magánosítás, a piac.
Akkora pofont kevert le nekik az élet, hogy máig zúg a fülük ...vagy ugyanazt teszik ma is..

Miért kell a másikat pofán vágni?
Miért jó az ha beszólok a buszvezetőnek,
ha az utast megszopatom,
ha nem írom alá a papírt amivel pénzhez jut,
ha leüvöltöm a szerencsétlen hiatalnokot aki megpróbálja betartani a tőrvényt?
Miért pofozzuk egymást virtuálisan s verbálisan.. miért nem lehet normálisan viselkedni??
Nem lenne az amúgy már generációkon át szétvert, és pofán vágott életünk kicsit szebb ha legalább egymásra figyelnénk?

 

0 Tovább

Ezért csúszik félre a mostani harmincasok élete


A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.


George Orwell: 1984



Arról már éppen eleget olvashattunk, hogy az Y generáció milyen sötét jövő elé néz – persze nem szó szerint, de az, hogy legtöbbünk abban a tudatban nő fel, hogy egy különleges drágakő, akit tulajdonképpen senki nem ért meg igazán, nem segít túl sokat az életben való boldogulás során. Keveset beszélünk azonban arról, hogy a mostani harmincasok egy igen nagy részének hogyan csúszik félre az élete – pedig egyre inkább jellemző, hogy ők is képtelenek boldogulni a betondzsungelben.

Nem a harmincasok hibája

Először is fontos leszögezni: az Y generációba még éppen belecsúszó harmincasok egyáltalán nem saját hibájukból vesznek el a világban
(persze akinek nem inge, ne vegye magára).

Ez elsősorban annak köszönhető, hogy karrierjük terén túl magasan kezdtek, és nem hajlandóak mélyebbre kerülni – ami a mostani gazdasági helyzetben egyszerűen azzal egyenlő, hogy sokszor nem találnak maguknak megfelelő állást, mert a lehetőségek ugyan adottak, csak újra elölről kellene kezdeniük mindent. Ezt pedig egy jól fizető munka és adott életszínvonal után nagyon nehéz tudomásul venni.

Amikor bejött az élet

A gazdasági fellendülés idején (azok a boldog 2000-s évek az egyetemről / fősuliról kikerülve rögtön nagyon menő állást kapott, egy nagy multinacionális vállalat vezetőjénél lett titkárnő, és azonnal többet keresett, mint az apja, aki szintén nem panaszkodhatott mérnökként.

25 évesen pedig már olyan luxusautót vehetett, amiről más még csak álmodni sem mer. Az Y generációnak bejött az élet, és igazán nem kellett megszakadnia a munkájában – aztán elérkezett a gazdasági világválság,
és minden megváltozott.


A változás szele

Főnöke ugyanis a megszorítások árnyékában rájött, hogy ő is el tud intézni egy-két telefont – így nem akart busás összegekért titkárnőt foglalkoztatni, felvett egy gyakornokot, akire csak a kevesebb felelősséggel járó feladatokat bízta.  
A mai 30- ast kirúgták, aki ezt úgy élte meg, mintha kihúzták volna a lába alól a talajt – hiszen egész életében egyetlen munkája volt, amivel jól keresett, soha nem kellett megtapasztalnia, milyen az, amikor alulról kell kezdeni a karrierjét.
A gazdasági fellendülés idején sok mai harmincas járt így
– a marketing, PR és személyi asszisztensek világában sokkal könnyebb volt rögtön jó munkával indítani, mint ma, amikor ezek a jó nevű szakmák kicsit leszállóágba kerültek. A probléma azonban, sok harmincas nem akarja lejjebb adni annál, amit már egyszer elért.

Nehéz újra a nulláról kezdeni

Persze ez abszolút érthető – ha valaki évekig dolgozik jó fizetésért jó munkában, nehéz elfogadni, hogy ismét a nulláról (vagy egy kis tapasztalattal nem pont onnan, de ahhoz közelről) kell kezdeni az egészet. Kicsi a kapcsolati háló, kevés a szakmai tapasztalat, és igazán fáj a fizetés töredékéért gürcölni, hogy aztán feljebb kerüljön az ember.
Sok harmincas inkább azt választja, hogy ül otthon (vagy a szülei kanapéján), és kesereg, hogy nincs egy megfelelő állás sem számára, ahelyett, hogy venne egy nagy levegőt, és újra nekiállna felépíteni , amit most elvettek tőle. A jól hangzó kirakatpozíciók eltűnnek, és egyre több kétkezi munkásra lesz szükség – bele kell törődnie, hogy valószínűleg más szakmát kell választania.



Mi történik velük?

A 30 as ma  két életút elé nézhet:
az egyik: elvesztegeti a még megmaradó aktív éveit arra, hogy gyászolja az addigi életszínvonalát, és igyekszik ilyen-olyan alkalmi munkákból fenntartani magát,
a másik: körbenéz a munkaerőpiacon, és adottságainak megfelelő, szerényebb munkát keres, vagy a felkínált munkáknak megfelelően képezni kezdi magát.
Nem ideális a helyzet, de nagyon sok harmincas belefut – a 90-es években oly' divatos kirakatmunkákat már nem engedhetik meg maguknak a vállalatok, inkább olyan embereket keresnek, akik egyszerre több pozícióhoz is értenek. Nem kell eldobni a PR-t, csak érdemes egy kis sales-t és marketinget is hozzácsapni, és máris újabb karrierlehetőségek nyílnak meg. A kulcsszó az alkalmazkodás: ha kesergés helyett elmegy dolgozni, viszonylag hamar lépdelhet a ranglétrán ahelyett, hogy elvesztegeti az idejét az „én túl jó vagyok ehhez az álláshoz” szindrómával.

 

0 Tovább

az idő szabad

"Mindenki titkol valamit, és mindenki társat keres magának a titkaihoz, hogy legyen egy cinkosa, akivel együtt cipelhetik ezt a terhet, aki néha megfordul és emlékezteti. Erre pedig a legjobb társ mindig egy idegen, mert egy idegennek elmondani a titkainkat kicsit olyan érzés, mintha egy letakart tükörben néznénk magunkat."
(Ezel - Bosszú mindhalálig c. film

Régen az időt az elvégzett munkán keresztül érzékelték az emberek.

A távolság egy napi járóföld volt, a pár perc egy miatyánknyi idő vagy annyi, amennyi idő alatt megfő a tojás.
A feladatorientált időbeosztás ma már felfoghatatlan.

Ránk már nem hatnak úgy az évszakok, nem vagyunk kiszolgáltatva a természetes fény és sötétség váltakozásának, nem kelünk pitymallatkor és nem fekszünk a tyúkokkal.

Már nem a természet diktálja a ritmust, és nem fordulhat elő , hogy a téli hónapokban csak és kizárólag pihenjünk, hiszen alszik a természet és nem kell művelni a földet.

Pontosan

A pontosság is teljesen mást jelent manapság. Ha megbeszélünk egy találkozót, maximum negyedórás késést vagy hajlandóak tolerálni.

Ha várakoztatnak minket, dührohamot kapunk.
Ha egy órát ülünk az orvosi váróban, már az egész napunk rendje felborult. A régi boldog időtlenségben ez az életrend totálisan érthetetlen lenne.
A kiszámíthatatlan útviszonyok miatt nagyjából lehetett belőni az érkezések időpontját, gondolj csak bele, hogy egyik városból a másikba akár napokba, hetekbe is telhetett az út, az esőzések, hótorlaszok, farkasok, esetleg rablók miatt... Ma meg maximum késik a busz egy fél órát…

Ahogy mi szeretnénk

Sürgetjük az időt vagy késleltetni szeretnénk.
Bárcsak tovább tartott volna a hétvége…
bárcsak már péntek lenne…
bárcsak már túllennénk ezen…
bárcsak megint gyerek lehetnék…
.
Ez megy.
És mondogatjuk, az idő ólomlassan megy, vagy egyre gyorsul, vagy rohan, pláne szalad, van, amikor meg csak vánszorog.
Na persze.
És lelkiismeret furdalásod van, ha egy napig nem csinálsz semmit, mert „csak” fetrengesz a kanapén, muskátlit ültetsz a teraszon, sütit sütsz
vagy rejtvényt fejtesz, gyerekkel  játszol,
vagy  olvasol ( pl most ezt az írást)
 vagy a barátaiddal traccsolsz a vízparton,
kutyapocakot vakargatsz vagy belemerülsz egy könyvbe.
De ne legyen!
Ilyenkor végzed azokat a fontos dolgokat, amik töltik az aksit.
 Szabadon elmerülsz végre valamiben, ami neked való: saját magadban,
a gondolataidban, a felhők járásában.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni – és jó az eszünkbe vésni, hogy nem normális az a világ, ahol ezek a pillanatok ennyire rövidek, ahol tényleg csak pillanatok vagy röpke órák jutnak olyasmire, amire a régieknek heteik, hónapjaik, voltak: az élet megélésére. Ez az igazi szabadság.

 

0 Tovább

HTML

Ments életet karácsonyra! A napokban találkoztam egy zseniális könyvvel, amit muszáj Nektek is elolvasni! Biztos vagyok Benne, hogy imádni fogjátok! A könyv segítségével kevesebb, mint fél áron tudsz utazni! Olyan dolgok vannak benne, amikről korábban nem is hallottam. 160 oldalnyi tipp, hogy hogyan juss el jobbnál jobb külföldi helyekre egy wellness hétvége árából! MOST KÖZEL 50% KEDVEZMÉNNYEL, INGYENES SZÁLLÍTÁSSAL LEHET HOZZÁJUTNI! Ha nem tetszik a könyv/ nem spórolsz meg vele 2 utazás alatt legalább 70.000 Ft-ot, akkor visszafizetik az árát! Ezen a linken tudjátok megrendelni: Ne késlekedjetek![link]

szebbelet

blogavatar

"Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is." (Stephen King) Írásaim a segítés témakörét mutatják be konkrét példákkal.

Legfrissebb bejegyzések

2017.06.20.
2017.06.19.
2017.06.19.

Hogyan Adj ételt

A megvásárolt élelmiszerek 30 százaléka a kukában köt ki Európában, Magyarországon pedig minden évben 1,8 millió tonna élelmiszer hulladékot termelünk. Hetente átlagosan kilencszer dobsz a kukába zöldséget és gyümölcsöt, és legalább kétszer húst, kenyeret, vagy tejterméket. "ételt adok ételt kapok szeretet láda", ahol idegennek ajánlhatod fel és vehetsz el ha rászorulsz név nélkül a megmaradt ételeket: a csoport azért jött létre, mert született egy kezdeményezés az elesettek, rászorulók megsegítésére. Ételt szeretnénk juttatni az éhezőknek, minden számba jöhető támogató bevonásával. Megépítettünk egy ládát, amit valaki Szeretet Ládikának nevezett el. Ebbe a ládába várjuk az élelmiszer adományokat minden segíteni akaró embertől. Egyelőre ennyit tudunk, tervezünk, akarunk. A fejleményekről folyamatosan beszámolunk. csoport https://www.facebook.com/groups/977362402286160/ Soprontól nyíregyházáig ott vagyunk

Hogyan Adj - 2_ véradás

http://www.veradas.hu/ http://img.reblog.hu/blogs/27518/img_578c923313165.jpeg?w=640

Címkefelhő

család (9),karácsony (7),munkasprint (6),segít (6),munka (6),csalad (6),idegen (6),ébredés (5),SZÉGYEN (5),szégyen (5),önkéntes (4),véradás (4),karacsony (4),vagyon (4),IDEGEN (4),önzetlen (3),ebredes (3),test (3),energia (2),SZABADSÁG (2),megmagyarazhatatlan (2),boldog (2),adni (2),segítés (2),vízsprint (2),szívesség (2),magánügy (2),remeny (1),siker (1),láda (1),párkapcsolat (1),remény (1),asszony (1),vak (1),pansszkönyv (1),VAGYON (1),bolt (1),kistelek (1),tragédia (1),baleset (1),maganugy (1),magaugy (1),panasz (1),tetoválás (1),bodogság (1),önéletrajz (1),ajándék (1),sors (1),szabadság (1),japán (1),nagydologsprint (1),pénzügyek (1),MEGFELELÉS (1),szégyelni (1),nagydolog (1),rendszerváltás (1),POFON (1),divatsprint (1),szinkron (1),film (1),FILM (1),DIVATSPRINT (1),DIVAT (1),pofon (1),(1),ronaldo (1),adomány (1),egyesület (1),(1),kupakgyűjtés (1),étel (1),Punnany Massif (1),hős (1),elvtárs (1),adok (1),Fahéj (1),bukás (1),generáció (1),karrier (1), y generáció (1),bástya (1),tanú (1),egészség (1),víz (1),méz (1),citrom (1),viz (1),Rose (1),egyetem (1),változás (1),főiskola (1),bőlcsesség (1),élet (1),idős (1),BUKÁS (1),ViZSPRINT (1),meterologia (1),tél (1),szeretet (1),hiperaktív (1),2017 (1),pizza (1),otthon (1),segit (1),nyeremény (1),nyeremeny (1),balkezes (1),erőszak (1),ELNÖK (1),elnök (1),elnok (1),elnok3 (1),HOAX (1),hoax (1),eroszak (1),megmagyarázhatatlan (1),világvége (1),megmagyarázhatatlan (1),rend (1)

Utolsó kommentek

22016.07.19 e óta ennyien olvastak :)

Utoljára kommentelt bejegyzések