Hát komolyan nem tudom, hogy Neked való-e az, amit egy amerikai elnöktől hallottam (és komolyan hiszem, hogy igen)
...és ami Téged is sikeressé tehet. Úgyhogy ne olvasd el, csak ha ott buzog benned a tetterő és a tűz...különben "fájni" fog...
NNincs harag bennem, akkor se ha nem hallgatsz rám..
Theodore Roosevelt 1899. április 10-én Chicago-ban így kezdte "A tevékeny élet tana" címen elhíresült beszédét:
"Nem a hitvány tespedtség, hanem a tevékeny élet tanát kívánom hirdetni, a gürcölő és törekvő életét, a keményen dolgozó és küzdelmes életét. Hirdetni a sikernek azt a legmagasabb formáját, amely nem annak az embernek jő el, ki csupán könnyű békességre vágyik, hanem annak, ki nem hátrál meg a veszélyek előtt, a nehézségek vagy a keserű gürcölés előtt, és aki mindezekből elnyeri a ragyogó végső diadalt.
Hitvány tespedtségben élni, olyan békességben, mely csupán a nagy dolgokért való küzdés utáni vágyakozás vagy képesség hiányából fakad – aligha méltó egy nemzethez vagy az egyénhez."
Oké, most képzeld el, hogy egy igazán "tökös", bátor ember vagy, akit nem rettent meg a világ sok piszkos trükkje.
Aki minden körülmény ellenére megállíthatatlanul megy előre.
Aki soha nem adja fel.
Aki elég erős ahhoz, hogy legyőzze önmagát, és nem hagyja, hogy "belső ellensége" folyton megállítsa az úton.
Aki el akarja mondani a piacnak, hogy tényleg jó.
Aki nem óvatoskodik, hanem ésszerű kockázatot vállalva kitűnik a többiek közül.
Aki mer más lenni, és még csak véletlenül sem áll be a "nagy tömegbe", és nem hajlandó ugyanazt a száraz, unalmas szöveget nyomatni, mint a többiek.
Nagyon-nagyon-nagyon kevés ilyen ember van . Nagyon kevés.
A legtöbben a "belső ellenség" (az ego) rabjai...aki félelemben tartja őket...aki elvesz minden lehetőséget tőlük...aki ráadásul olyan "logikus" kifogásokat ad a szájukba, amit saját maguk is elhisznek.
És közben (feleslegesen) haragszanak másra, a fönökre, a buszvezetőre, Istenre, a világra...
Ezzel csak az a baj, hogy ennek a hatására a "semmi" lesz a cégük célja...mert az unalmas "átlagosság" egyenlő a semmivel. Sajnos.
Ők azok, akik nyegle próbálkozásként élik az életüket, és csak alig-alig haladnak előre.
Pedig a tanulás kihúzná őket ebből az ingoványból.
Persze, őket úgyis megállítja az egójuk ilyeneket súgva:
- Neked ez nem megy.
- Nálad ez nem működik.
- A te helyzeted, bármid más, úgyhogy ne is erőlködj.
- A múltkor is próbálkoztál, és nem sikerült.
- Kevés vagy ehhez.
- Úgysem tudod megtanulni.
- Nincs is rá időd.
- Mikor akarsz még a tanulással is foglalkozni?
- Különben is, ez csak hókusz-pókusz, semmi más.
És így tovább.
És ők lesznek azok, akik végül nem tanulnak...nem mernek belevágni...nem tesznek semmi bátrat, erőteljeset, igazán egyedit.
Roosevelt a beszédében ezt említette:
"Ezek az emberek félnek a tevékeny élettől, s félnek az egyetlen nemzeti élettől, melyet igazán megéri élni. Abban a zárkózott életben hisznek, amely kiszívja a nemzet és az egyén bátor erényeit..."
Te hány ilyen rettegő embert ismersz? Sokat?
Mert gondolj csak bele: az egész élet egyik fő ismérve a kockázatvállalás.
És aki ezt nem vállalja fel, vajon mi célból lett ?
De vajon ez elég?
Nem akarod megmutatni a világnak, hogy milyen erős vagy?
Hívd fel magadra a figyelmet!
A lényeg, hogy tanuld meg legalább az alapokat.
Engem nem érdekel kitől tanulsz. Az érdekel, hogy tanuld meg használni a szavak erejét.
Aztán, amikor már megy a dolog, és jönnek az eredmények, dicsekedj nekem velük...nem számít, kitől tanultad meg.
Hallani szeretném a siker történetedet (nem a panaszt - azzal tele a padlás - főként a fenti okok miatt).
De , egyet ne feledj:
A tanulás NEM az, amikor valamit egyszer-kétszer elolvasol...majd elkönyveled, hogy "Ezt már tudom".
Ez nagyon fontos!
A tanulás egy folyamat...kísérlet...hiba...
De elsőre biztosan nem fog menni.
Hadd fejezzem be - stílszerűen - Roosevelt szavaival:
"Elbukni kemény dolog, de sokkal rosszabb soha meg nem próbálni célt érni. Ebben az életben semmit nem kapunk meg, csak erőfeszítések árán.
Sokkal jobb merni nagy dolgokkal próbálkozni és dicsőséges győzelmeket aratni – legyenek bár kudarcokkal tarkítva –, mint egy szinten maradni azon nyomorult lelkekkel, kik se nem örvendenek sokat, se nem szenvednek sokat, mivel a szürke félhomályban élnek, ami sem győzelmet, sem vereséget nem ismer."
Utolsó kommentek