"Az ember csak később fizeti meg az árát mindennek."

(Dorthe Nors)

És most csak erős idegzettel rendelkezők olvassanak tovább...

Valahol olvastam egyszer (talán Braskó Csabától), hogy minden ember (és nemzet) döntései mögött a fejében élő kultúra a felelős.

Az, hogy egy nép történelme során hogyan alakultak a dolgok.

Amerika egy új föld volt, tele ismeretlennel. Küzdeni kellett. A semmiből létre kellett hozni valamit.

Ezért sikerorientált és pozitív az amerikai nép.

A magyar ember viszont más. Reménykedik, de fél cselekedni. Mert az egész történelmünk során "itt ült" valaki a nyakunkon (tatár, török, osztrák, orosz és most "az új világrend") és minden törekvést véresen megtorolt.

Az elmélet szerint, egy népet "kihozni a gödörből" csak úgy lehet, ha módszeresen átalakítod a kultúráját. Ha az embereknek elkezded átadni, hogy igenis lehet másként gondolkodni.

Ez nagyon kemény feladat.

És sokáig tart.

Azok a nemzetek jutnak messzire, amelyek kultúrája inkább pozitív, mint negatív. Amely népekben kevesebb a haszontalan "bevésődés".

Nincs jó, vagy rossz kultúra (illetve kár lenne pálcát törni bármelyik felett).

Csak olyan van, amelyikben több (vagy kevesebb) a korlátozó elem.

A magyar kultúra rendkívül önkorlátozó, és azért alakult így, mert folyamatosan arra buzdítottak minket, hogy eláruljuk egymást.
Ezért már sokan a saját családjukban sem bízhattak meg.

Ez a szégyen...

Persze, ez nagyon leegyszerűsített okfejtés és sokat lehetne rajta vitatkozni, hogy mi, miért lett ilyen.

Sőt, nem is mernék mély vitába szállni e témában.

Az viszont tény: Azért nehéz idehaza ninden, mert a magyar ember...

  • bizalmatlan
  • szkeptikus
  • önbizalom hiányos (mégis kissé arrogáns)
  • csak saját magával foglalkozó
  • (ma már) nehezen összefogható egy ügyért
  • nehezen fogad el segítséget
  • nehezen követi a világot - nehezen alkalmazkodik
  • és ami fontos: "Mindig más a hibás".

Persze, mindennek vannak előnyei is.

Például, nagyon sok tudósunk van, akik ugyan magányos harcosok, ám - talán éppen ezért - zseniális feltalálók.

Piszok jól feltaláljuk magunkat számos helyzetben, szóval leleményesek vagyunk.

Büszkék vagyunk (bár nem tudom, ez jó vagy sem).

Hűségesek vagyunk ahhoz, akit egyszer kiválasztottunk (mert ugye nehezen alkalmazkodunk egy új céghez pl.)

De a lényeg:

Ezekkel lehet vitatkozni...lehet ellenük harcolni...de talán sokkal egyszerűbb, ha felhasználod a magyar emberek jellemzőit.

Ha tudod, hogy szkeptikus a magyar, akkor erre készülnöd kell...jobban, mint mások (pl. szenzációs bizonyítékokkal).

Ha tudod, hogy büszkék vagyunk, akkor mutasd meg nekünk, hogyan lehetünk még inkább azok.

És így tovább...

Azon gondolkodj, HOGYAN nyerd el a bizalmukat és a megértésüket.

Mert, ha egyszer melléd állnak, arra - talán - egy életen át építhetsz.

Gyűjts össze minden olyan embert a környezetedben

akik támogatják a célodat, és mondd el nekik, hogy

meg fogod növelni az energiádat.

Kérdezd meg, hogy veled tartanak-e.

Ha igen, és ők is akarják ezt, akkor ők azok az

emberek, akikkel érdemes tartanod a kapcsolatot.

A kétkedőktől pedig soha ne fogadj el tanácsot!


Szép új világ!!

Ha túl sokáig vársz a megfelelő alkalomra, azon kaphatod magadat, hogy az alkalom már régen odalett, és te túl későn próbálod menteni a menthetőt. Ne késlekedj, inkább ugorj előbb fejest, mint hogy utólag próbáld bizonygatni, hogy te már készen álltál.